A tomboló nyár közepén fontos célnak tartom, hogy oldalunk hű és kitartó olvasói figyelmébe ajánljak olyan jó sorozatokat, amikről itt kevés szó esett eddig. A következőkben a Lost és az X-Akták szerelemgyermekeként is emlegetett Rejtély, eredeti címén Fringe-t, és legutóbbi, negyedik évadát mutatom be, spoilermentesen.
A harmadik évad végén a finálé utolsó másodpercei valódi WTF pillanatot hoztak: a váratlan húzás bizony sokakat meglepett. Az pedig még jobban, hogy sok más hasonlóval ellentétben az évadnyitóban nem negligálták az egészet (vagy intézték el tíz perc alatt), hanem bizony következetesen végigvitték azt. Ezért dicséret jár, azért viszont koki és saller, hogy eme időszak alatt voltak ötlettelen, sőt, unalmas részek is. Ezt a felállást bizony jobban kihasználhatták volna.
Aztán a sorozat világában még elfogadható magyarázatot követően (majdnem) minden visszatér a megszokott kerékvágásba. A csapat rejtélyes, elsőre lehetetlennek tűnő esetek után nyomoz, miközben „szokás szerint” egy világméretű összeesküvés kusza fonalait próbálják feltekerni. Az évad egyik pozitív erénye, hogy az „egyedi” esetek nagy része is kötődik a főszálhoz, amivel az eddigiekhez képest sokkal többet foglalkozunk.
A sorozatban mindig különleges szerepet töltött be a tizenkilencedik rész. Ezek külön főcímet, és az addigi „valóságtól” teljesen eltérő történetszálat kaptak. Voltunk már a nyolcvanas években, vagy egy alternatív jövőben. Ezúttal több évtizeddel később vagyunk, és az elénk tárt kép ijesztő, de izgalmas. A rész színvonalát a Lost ikonikus Desmond-ja, vagyis Henry Ian Cusick vendégszereplése emeli még magasabbra. Azért is említek külön ezt a részt, mert a készítők szerint az utolsó évad eseményei eme jövőkép felé fognak tartani.
A negyedik évad fináléjának főbb eseményei nem voltak mellbevágóan meglepőek, de a részletek között azért rejtőzött pár gyöngyszem. Miután ekkor az írók még nem tudták, lesz-e folytatás (a gyenge nézettség miatt komoly esélye volt a sorozat elkaszálásának), ezért kis túlzással lezárásnak is megtette volna.
A fentiek után jogosan merülhet fel az olvasóban: ez mind szép, de miért is kezdjem el én ezt nézni? Hámmer jó..:) A Fringe jó látványvilágú, olykor akció dús, „sci-fi” elemekkel átszőtt nyomozós sorozat, amit a tucat hasonlótól a nagyon komoly átívelő szál különböztet meg. A főszál a harmadik évadtól „átveszi az uralmat”, és a történet kínálta lehetőséget (párhuzamosságot) jól használja ki. Kiváló a színészi játék, és gyakran vicces beszólások, poénok oldják a feszültséget. A Star Trek rajongóknak pedig csak ennyit mondok: Leonard Nimoy.
Persze nem titkolom el a sorozat negatív tulajdonságait: Anna Torv színészi játéka főleg az első évadban még nem az igazi. Szintén az elején a főszállal nagyon vontatottan haladunk, csak csepegtetik az információkat. Nagy idegesítő tud ám lenni, amikor egy rész végén két percben komolyat lépünk előre, aztán két részig mintha elvágták volna.. Ez később szerencsére helyre billen. Az „egy rész-egy ügy” felépítés miatt van, hogy a feszültségkeltés egy epizódon belül csorbát szenved. Nem hiba, de jó, ha tudjuk, hogy ijesztő, olykor horrorra hajazó képsorok is előfordulnak, még ha ritkán is.
Ha a fentiekkel együtt tudunk élni, élvezni fogjuk a sorozatot. A záró, tizenhárom részes ötödik etap szeptemberben indul az USA-ban a FOX-on, péntek esténként. Itthon közepes szinkronnal két évadot adott le eddig az RTL Klub (COOL épp mostanság ismétli): a folytatás időpontja ismeretlen, de biztos, hogy nem 2012. Higgyetek nekem, jobb angolul.
