Élmény és vélemény | alapítva 2009-ben

Gollam magyar hangjával, Láng Balázzsal beszélgettünk

A legfoglalkoztatottabb szinkronosok egyike

2015. március 11. - Ádám // emTV.hu

Láng Balázs színművész kilenc éves kora óta szinkronizál, a legfoglalkoztatottabb szinkronosok egyike. Ő kölcsönzi hangját például Tyrionnak (Trónok harca), Gollamnak (A Gyűrűk Ura) és Faraday-nek (Lost), valamint rendszeresen személyesteket tart a Spinozában.

lang_balazs.jpg

Mikor kezdtél szinkronizálni? Emlékszel az első munkádra?

Kilenc éves lehettem, amikor először álltam mikrofon elé a Pannóniában.

Akkor már egy ideje gyerekszínészként játszottam a rádióban, különböző hangjátékokban, gyerekműsorokban. A rádió gyerekstúdiójába jártam, ahol a szombati foglalkozásokon a kreativitásunkat fejlesztő játékok közben beszédtechnikát tanultunk, versekkel és más irodalmi művekkel ismerkedtünk, megtanultuk használni a hangunkat, miközben remekül szórakoztunk. Ezekre a foglalkozásra jöttek be időnként rendezők, akik az ott látottak alapján választottak gyerekszereplőket a munkáikhoz.

Ennek révén kerültem a szinkronba is, ahol több filmben dolgoztam kisebb-nagyobb szerepekben. Az első főszerepet Juhász Annától kaptam egy skandináv ifjúsági filmben, a címe 'Karl Gustav bandája' volt.

Rengeteg sorozatban, filmben hallani, ám közülük is kiemelkedik néhány szereped, mint Emmett Honeycutt (A fiúk a klubból), Gollam (A Gyűrűk Ura), Daniel Faraday (Lost), Tyrion Lannister (Trónok harca), és Michael Kyle (Életem értelmei), hogy csak néhányat említsek, de Te szinkronizálod például Starscreamet a Transformers filmekben és az újabb animációs sorozatokban is. Mely szerepekkel azonosítanak a legtöbbször?

Nem hinném, hogy bárki is egy szinkron szereppel azonosítana. A nevemet, hangomat hallva mindenkinek más-más karakter jut eszébe, attól függően, hogy ő maga milyen filmeket néz, milyen műfajt szeret. Az animék rajongói a "búgóhangú főgonosz" hangjáért vannak oda, míg a vígjátékok kedvelői a színesebb, nagyobb amplitúdóval játszott figurákért. Talán a legismertebb szerep Gollam volt és nagy szerencsének tartom, hogy ilyen lehetőséget kaptam, ami a szakma ezen ágában ritkán adatik meg az embernek.

Akár az imént felsoroltak, akár az összes munkádat számba véve melyek voltak azok a karakterek, amiket a legnagyobb kihívásnak tartasz szakmailag, illetve akiket a legszívesebben szinkronizáltál?

Az előbb említett Gollam volt talán a legnagyobb kihívás. Nem csak a színészi játék, a kettős személyiség megformálása miatt, hanem a különleges hangképzés és beszédtechnika támasztotta nehézségek miatt is. Azon a hangon, beszédhibásan megszólalni úgy, hogy érhető legyen a szöveg, pontos legyen a szinkron és a fene nagy koncentráció, amit a technikai dolgokra fordítok, ne menjen a színészi játék rovására – nem könnyítette meg a dolgomat. Nagyon szerettem! Általában azokat a szerepeket jó játszani, amikben az ember használhatja, igazán kihasználhatja a képességeit.

Remek dolog jó színészt szinkronizálni egy jó filmben! Ha lenyűgöz valakinek a játéka, személyisége, talán könnyebb teljes alázattal "utána menni". Ilyen színésznek tartom Peter Dinklage-t és ezért nagy élmény szinkronizálni Tyriont a Trónok harcában. Egy másik műfajban pedig Damon Wayans [Életem értelmei – a szerk.] fergeteges, féktelen komédiázásának "magyarítása" volt örömteli élmény.

Sokszor felismerik a hangod?

Igen, elég gyakran. Van amikor be is azonosítják, hogy én vagyok én, van amikor egy-egy szinkron szerep nevét mondják, de az is előfordul, hogy csak törik a fejüket, honnan ismerős a hangom.

Mi a véleményed a "szinkronszínész" kifejezésről?

Nem szeretem. Mint ahogy a pornószínész kifejezést sem. Azért, mert valaki kamera előtt csinál valamit, attól még az illető nem lesz színész.

A színészi szakma egyik ága a szinkronban végzett munka. A színészek játszanak színpadon, filmen, televízióban, rádióban és szinkron szerepeket is alakítanak, alárendelve magukat az eredeti színész játékának.

Természetesen, nem csak színészek mozognak ezeken a területeken és vannak köztük nagyon jó adottságokkal rendelkező, sőt tehetséges emberek is. Belőlük előbb-utóbb színész lesz, ha kapnak rá lehetőséget. De azért, mert valaki odaáll a mikrofon, vagy a kamera elé, még nem automatikusan színész. A szinkronizálás technikája elsajátítható, a helyes magyar hangsúlyok és az értelmezés egy bizonyos intelligencia szint fölött magától értetődőek. Így aztán vannak emberek, akik nem színészek, de szinkronizálnak. És ez rendben is van. És vannak olyan szerepek, amiket ezek az emberek soha nem lesznek képesek olyan szinten eljátszani, mint egy színész. Szerintem, a szinkronszínész egy nem létező fogalom.

Csőre Gábor előtt a Minimax csatornahangja voltál. Hogyan találtak rád?

Annak idején a francia tulajdonosok és a magyar vezetők választottak ki a feladatra. Az arculat, a stílus kialakításába nem volt beleszólásom, de a szakmai érveimet meghallgatták és el is fogadták.

Például amikor a franciák dallamosabb, éneklősebb promókat szerettek volna, sikerült lebeszélni őket, a két nyelv hangzásának különbözőségére hivatkozva, valamint arra, hogy a gyerekek nem szeretik, ha gügyögnek nekik.

Élvezted a munkát? Csatorna-ajánlókat mondani kicsit más műfaj, mint például szinkronizálni.

Körülbelül kilenc évig csináltam és szerettem ezt a munkát. Valóban más műfaj, mint a szinkron, egy kicsit a színész és a bemondó között van. Azóta megváltozott a csatorna vezetése, más a tulajdonos és sajnos, már nem is erőszakmentes ez a csatorna.

Játszottál az RTL Klub 'Barátok közt' című napi sorozatában. Hogy érezted magad benne?

Nagyon jó hangulatú forgatás volt. Profi, összeszokott stáb: a felvételvezetőtől kezdve, a sminkeseken át a ruhásokig mindenki tudja a dolgát és családias hangulatban, remekül dolgoznak. Csúnya, gonosz, rossz embert játszottam, néhány részen keresztül, aki egy kicsit felkavarja az állóvizet. Nem hiszem, hogy életem legnagyobb alakítása lett volna, de jó munka volt, szívesen emlékszem rá.

Ha már sorozatok. Nézel hazai vagy külföldi gyártású sorozatokat?

Nézek ugyan sorozatokat, de annyira összevissza az időbeosztásom, hogy nincs olyan, hogy mindig azonos időpontban lennék televízió közelben. Így aztán a sorozatfüggőség nálam kizárt. De persze azért vannak "ha csak tudom, megnézem sorozatok": 'Trónok harca', 'Dr. Csont', vagy a régiek közül, ezredszer is a 'Váratlan utazás'.

Ha olyan filmet vagy sorozatot nézel, amiben sokat hallod magad, nem zavaró számodra?

Nem magamat nézem, hallgatom, hanem egy filmet. Egyébként gyerekkorom óta hallom "dobozból" a saját hangom – megszoktam és el tudok vonatkoztatni.

'Agytakarítás' címmel "személyesteket is tartottál" a Spinoza Színházban. Hogy jött az ötlet?

Már régóta összeállt gondolatban ennek az estének az anyaga. Úgy érzem, hogy ami kikerekedett belőle, az nagyon én vagyok. Persze, szerencsére írók, költők, muzsikusok hozzáértő módon fogalmazták meg helyettem az én gondolataimat, én csak előadom. Egy óra húsz percben, tulajdonképpen egy élet – a gyerekkortól, a kamaszkoron át, egészen a felnőtté válásig próbálom megmutatni, hogyan változik az ember gondolkodása, mi az, ami az adott életszakaszban fontos, vagy annak tűnik. Mindez nevetős-könnyes, szórakoztató és elgondolkodtató keverék, különböző stílusú zenékkel frissítve. Itt a népdal, jól megfér Mozarttal és Fényes Szabolcs, vagy éppen Seres Rezső szerzeményeivel.

Hogy képzeljük el?

Az egész este egy nagyon személyes és nagyon közvetlen, baráti beszélgetés hangulatát idézi. Legalábbis remélem. Úgy vettem észre, hogy a közönség rögtön ráhangolódik és együtt lélegzik velem, ez pedig nagyon jó érzés. Az előadásban partnerem és segítőm Ligeti Éva, aki zongorán kísér.

Milyen a visszajelzés, hogy fogad a közönség?

A visszajelzések nagyon jók, van olyan néző, aki többször is eljött megnézni. Sajnos nincs közönségszervezés, reklám, így kevesen tudnak az előadásról, bár a legjobb reklám, a "szájreklám", amikor egymásnak ajánlják a műsort az emberek. Eddig minden alkalommal siker volt.

Mit csinálsz szabadidődben?

Nem nagyon van szabadidőm, de ha igen, akkor olvasok, zenét hallgatok, tanulok, színházba megyek, mint bárki más. Előfordul, hogy csak a tévét bámulom, van, amikor ez is épp elég. Különben pedig sétálok a kutyámmal a napsütésben, ha megtehetem. Ilyenkor tudom a legjobban kiszellőztetni a napi gondokat a fejemből.

 emTV.hu // fotó: Nikodém Zsigmond

A bejegyzés trackback címe:

https://emtv.blog.hu/api/trackback/id/tr527258097

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása