Azt hittem, hogy a kupakpöckölős meg baseballsapkára fellóbált teafilteres rettenet után sikerül valami olyat rittyentenie az RTL-nek amiről elismeréssel szólhatok majd. Mert a The Exit List az a műsor, ahol szívesen gondolkodik együtt az ember a játékosokkal és izgul értük, hogy emlékezzenek a visszafelé útra és a listára amit meg kell jegyezzenek. De amit az ITV sikeresen meg tudott oldani, azt mi sikeresen el tudtuk baszni. Ugyanis A Kód olyan mintha megint A Széf lenne adásba,n csak más díszletben és más szabályokkal.
Sebestyén Balázs arca már lassan beleég a képernyőinkbe és akkor lepődünk csak meg, ha nem látjuk esténként. Egyik gameshow követi a másikat, de egy fix pontjuk van, a műsorvezető személye. Az 1 perc és nyersz után valami teljesen mást hoztak, és amíg nem láttam a magyar verziót még reménykedtem. Ugyanis előtanulmányokat folytattam és megtekintettem az eredeti műsor egyik adását. Akkor én naiv azt gondoltam, milyen jó lesz ez majd magyarul. Aztán megláttam a díszletet, meg ahogy Balázs bejön és kész. Már tudtam, hogy olyan lesz az egész mintha defektes gumival akarnánk száguldani.
Azok kedvéért akik kimaradtak a jóból, megpróbálom összetömöríteni a szabályokat. Adva van egy páros és huszonhat mező (ezek a brit változatban szobák voltak) amikhez tartozik egy-egy kérdés és négy-négy válaszlehetőség. Ha a játékos helyesen válaszol, akkor a korrekt megoldás felkerül az úgynevezett kódlistájára, ha viszont rosszul akkor mind a négy variánst megkapja. Minél rövidebb a lista annál jobb, mert akkor kevesebb dologra kell majd visszafelé emlékezni. Ugyanis nem odajutni nehéz, hanem visszafelé!
Na kezdjük az elején. A műsorvezető lejön egy nagy lépcsőn, besétál szépen a mező majdnem közepére és két percben úgy címszavakban elmeséli a szabályokat. A többit majd útközben kapják a pofájukba a versenyzők. Már ez a játékos kijáróban megállunk, és jópofizunk egymással is idegesíteni szokott picit, de a bemutatkozás az kell. Viszont ez sokkal émelyítőbben üres frázisok halmaza mint az ügyességi showban volt. Ott mintha érdekelte volna Balázst hogy a delikvens miért jött, itt túlságosan is látszik hogy mesterkélt kíváncsiság hajtja csak.
Az első adás párosa anya és lánya...ja nem, fia voltak. Pedig a srácról hirtelen azt hittem csaj, csak a stylistok nem találtak rá ruhát. A Zámbó Jimmy hasonmás srác azt gondolta magáról, hogy laza és jópofa, de beszólásai meg úgy az egész lénye annyira volt kellemes, mint puszta kézzel méhkasban nyúlkálni.
Ahogy haladnak sorról sorra folyamatosan nő a tét és ez teljesen rendben van. Az a teamwork amit a műsorvezető és az éteri hang végez már kevésbé. Balázs felteszi a kérdést, majd a válaszlehetőségeket is elmondja. Igazából nincs meghatározva meddig pöcsölhetnek a versenyzők a válaszadással erre a „Gamemájszternek” kellene figyelnie, de valahogy nem töri össze magát a nagy igyekvésben. Vass Maya pedig olyan síri hangon mondja el a kódlistát, mintha csak azt jelentené be, hogy holnap kedd lesz.
A pánikmezőre lépéskor pedig teljesen átveszi az irányítást Balázstól, elmondja hogy minden amit látnak arra emlékezni kell és fél perc alatt visszamondani úgy, hogy előtte a gép összekeveri a képeket. Amit nem sikerül eltalálni annak a kezdőbetűje hozzáadódik a listához. Így alakulnak ki sokbetűs értelmetlen szavak amiket megjegyezni azért teljesítmény szerintem.
Amikor az utolsó sorba érnek és ott megvan a helyes válasz, akár meg is lehet állni vagy tovább mennek azon a soron jobbra vagy balra és esetleg megtalálják az ötmilliós jackpot mezőt. Ha ezt a kérdést is sikerül helyesen megválaszolni akkor elég szép összeget gyűjtenek össze az átlátszó táskába, amit végig magukkal kell cipelni. Ilyenkor már nagy valószínűséggel nem reszkírozzák meg az újabb mezőt, hogy ne nőjön a kódlista, ami az első páros esetében azért nem volt rövid (a Baywatch-lányok kifogtak rajtuk). Ha gonosz akarok lenni, akkor azt vélelmezem, hogy a srácot jobban érdekelte Hasselhoff mint mondjuk Pamela Anderson didkói. Na de ezt hagyjuk is, mert sokkal fontosabb és izgalmasabb a végjáték.
Balázs nagy varázsló, mert a semmiből elővesz két tök egyformának tűnő műanyag izét, amiket ő Sorshengernek hív. Odanyújtja a versenyzőknek hogy tessék egyszerre kirántani a hengereket és akinek kevesebb fehér van a hengerében, az húzta a rövidebbet a szó mindkét értelmében. Itt most az anyuka lett a kiválasztott aki az arénában maradt, pici fiával pedig Balázs felment az emelvényre kicsit dumcsizni, meg egy ajánlatot tenni neki, amit mama nem hallhat mert valami zenét sugároznak neki a fülhallgatóba. Az nekem örök rejtély marad hogyan kerül oda az eszköz, de ez most részletkérdés. Amíg a pasik felérnek Mayácska napi statisztikát mond, ami annyira érdekes, mintha egy liftben azt hallanám hány emeletes az épület és milyen sebességgel haladunk.
Amikor megtörténik az ajánlattétel, egy konzolon kell eldönteni hogy elfogadja vagy sem. Ennek a választásnak az eredményét mi sem tudhatjuk meg csak a legvégén, viszont amikor megszületett a döntés, arról hangban tájékoztatnak. Ezután az ősrégi Balázs- showkat szellemét megidézve a kölyköt elrejtették egy fal mellé úgy, hogy a műsorvezető ne lássa, ellenben ha anyuka ráérne, felnézegethetett volna a fiacskájára és látta volna a fején hogy érdemes-e egyáltalán küszködnie a mezőnkénti hét másodperces szintidővel meg az úttal és a kódlista visszaidézésével. Tény hogy az utolsó mezőn elbukni eszméletlen dráma, de ettől még nem dőltem zokogva a kardomba csak mert anyucinak Calvin Klein már nem jutott eszébe.
Akinek a villanykörtén megállított tojások nem jelentettek izgalmat, annak A Kód biztos szórakoztatóbb lesz. Mintha ez az egész egy elkódorgott birkanyáj összetereléséről szólna olyan pásztorral, aki igazából leszarja merre kószálnak az állatok, mert ő már olyan szinten van, hogy ezt is megengedheti magának. Ott van mellette a pulikutya, de azért érdemes lenne odafigyelnie, mert ha véletlen az eb nem az állatokat kezdi kergeti hanem őt az nagyon gáz lesz!
