A kedves olvasók talán nem tudják rólam, de már a felhasználói nevem és avatarom is árulkodik arról, mekkora nagy rajongója vagyok a modern haditechnikának. Emiatt nem is volt kérdéses számomra, hogy a 2012-es év tévés újoncai közül a Last Resort (kb. utolsó menedékhely/esély) lesz a legvárósabb, de sok más blogger és tévékritikus is top háromba tette. Ebben az erős alaptörténet (lásd lejjebb) mellett nagy szerepe volt a sorozat egyik fő írójának, Shawn Ryannek, aki többek között az ikonikus The Shield kitalálója és írója. Következik a Last Resort gyakorlatilag spoiler- mentes kritikája.
A pilot története elég ütős: egy amerikai atom- tengeralattjáró, a USS Colorado parancsnoka megtagad egy megkérdőjelezhető forrásból származó tűzparancsot, és nem hajlandó négy, nukleáris robbanófejekkel felszerelt rakétát kilőni Pakisztánra. Cserébe le akarják váltani, és még el is akarják őket süllyeszteni. A kissé felhúzott kapitány ekkor úgy dönt, hogy elfoglal egy trópusi szigeten lévő NATO lehallgató és radarállomást, és kikiáltja, hogy aki húsz mérföldnél közelebb megy, az számítson néhány csúnya nukleáris rakéta becsapódására.
A történet innen indul, és már itt érződik, hogy nem lesz sétagalopp. Egyrészt a legénység, a tisztek természetesen nem egységesek a történtek megítélésében, és abban, merre tovább. Legfőbb vágyuk hazajutni, lehetőleg a haditörvényszék és a kivégzőosztag kikerülésével. Ott vannak még a sziget lakói, akik, élükön a helyi kiskirállyal, érthetően nem virágfüzérrel köszöntik az érkezőket. És az egészet még Piszkos Frednél is jobban megkavarja az a néhány haditengerészeti SEAL- kommandós, akiket az első másodpercekben vesz fedélzetére a Colorado, és eléggé esélyes, hogy nem kecskét legeltetni voltak Pakisztánban.
A kavarodást még a legénység otthoni rokonai, és persze a washingtoni politikai mahinációk is megnövelik. A feszültség megavoltokban mérhető, és ennek ábrázolása a sorozat egyik legfőbb erénye. A fenntartásához olykor béna húzásokat látunk az írótól, de ezt bőven kárpótolja az, amikor viszont kiváló fordulatokat, ötleteket tárnak elénk. Már az első perctől nyilvánvaló, hogy csillagos lobogós, naplementés happy endre senki se számítson. Hét rész után már felvázolódnak a törésvonalak, de még bármerre vihetik a történetet, nem lehet „kitalálni”, mi lesz a vége.
Ez a felállás hatalmas felelősséget rak a kapitányt alakító színész, Andre Braugher (ő játszotta például House pszichológusát) vállára. De ő nem csak hogy elbírja, valósággal lubickol a koránt sem fekete-fehér karakter alakításában. Ha nem kap minimum három díj-jelölést érte, akkor nincs igazság. Ismerős még a Terminátor 2 T1000-s higanyrobotját alakító Robert Patrick, aki szintén brillíroz a vén, mogorva, a főtiszteken kívül mindenkiért felelős fedélzetmester szerepében. A többi színész relatíve ismeretlen, és kellemes meglepetésként ők is jók, de semmiképp se zavaróan bénák.
Ennyi hozsannázás után jöjjenek a negatívumok. Bizony a fordulatok olykor gyengék, sablonosak, ráadásul ezek nagy részét sikerült a második, harmadik részbe belesűríteni: a negyedik résztől javul a helyzet, az ötödiktől jelentősen. A legfőbb probléma a Last Resorttal, és hardcore rajongók számára kiszállási pont lehet, a számos haditechnikai hiba, baki, és szándékos „torzítás”, amik nagy részét a témáért kevésbé lelkesedő nézők észre se vesznek. Ám a radaron olykor varázsütésre feltűnő repülők, a tengeralattjáró időbeli mozgásának anomáliái, és főleg a pilot technikai nonszenszei (szinte teleportáló Trident, a feladatra tökéletesen alkalmatlan Tomahawk, elbagatellizált 2*475 kilotonnás robbanófejek) ott virítanak a vásznon. Viszont ha valaki nem vágja kapásból a zárójeles rész T-betűs neveire, hogy mire valók, azt nem fogja zavarni.
Hatalmas Tom Clancy, Dale Brown, Patrick Wilson vagy Frederick Forsyth rajongóként túl tudtam lépni a fentieken. Elfogadtam, hogy valóság hűbben sokkal lassabb, kiszámíthatóbb és unalmasabb történetet kapnék, és hogy az írói szabadság maga a sorozatok szórakoztató faktorának egyik fontos forrása. Ezt is figyelembe véve a sorozatot hét rész után 4/5-re értékelem, és bátran ajánlom mindenkinek, mert hibái ellenére is minőségi szórakoztatás, és ha csak periszkóp magasságra, de kiemelkedik az átlagból.
De sajnos az USA-ban a sorozatok műfaja kegyetlen sportág. Minden évben az újonnan induló szériák 67%-a elbukik, vagyis nem éri meg a második évadot. Ezekből szemezget például most az RTL II és a SuperTV2, de ez majd egy másik poszt témája lesz. Szóval a Last Resort is erre a sorsra jutott: az ABC bejelentette, hogy nem kér belőle többet, így összesen tizenhárom rész fog adásba kerülni. Halvány esély van rá, hogy májusban mégis berendelik a folytatást, ha nem lesz nekik elég ígéretes újonc jelölt, és más próbálkozásaik is megbuknak. Ehhez a legerősebb érv az lenne, ha javulna a nézettsége, de erre kevés esély van: a sorozat csütörtök este nagyon kemény ellenfelek ellen harcol, és a közepes kezdésnél is nagyobb probléma, hogy nézettségi mutatói folyamatosan csökkenek. Kár, nagyon kár.
