Rájöttem, hogy előítéletes lettem. Igaz, a királyi tévé erre már régen rászolgált (tudjuk mennyire jobbra tart). De most itt egy műsor, ami nem ennyire elfogult, viszont a kiegyensúlyozottsága pont a veszte is egyben. A közszolgálati televízió megpróbált tényleg közszolgálati lenni amikor jött az ötlet, hogy legyen egy olyan műsor ahol olyan témákkal foglalkoznak, amik mellett szeretünk elmenni. Mert ugye amiről nem beszélünk az nincs is.

Ilyen például a hajléktalan kérdés. Mindenkit érint valahogy, de nem szeretünk foglalkozni vele, mert a sztereotípiák szerint minden fedél nélküli ember büdös, koszos, igénytelen alkoholista és valójában semmi közük az emberi fajhoz. A Summa adása ezen akart volna változtatni, de olyan rohadt nagy szemléletváltást ez a műsor sem fog hozni, ezt most borítékolom!

Bemutatták hol élnek a homelessek, milyenek a hajléktalanszállók (ó pardon, szépen fogalmazva népszállók), milyen munkalehetőséget kapnak néhányan (kevesebben mint ahányuknak szüksége lenne rá), érintve lett a vallás is, sőt, még két politikust is megszólaltattak és bár azért egy lightos nyelvcsapás csak elindult a kormánypárti képviselőnő felé, ezt leszámítva korrekten dolgozták fel a témát.

A problémám csak az, hogy mindenbe belecsaptak aztán otthagyták aztán megint belecsaptak és megint otthagyták. Egy kapkodós Napló-riportot láttam egy olyan témáról aminek egy egész estényi műsoridő is kevés.  Olyan volt, mintha beugrottunk volna a mélyvizes medencébe, kiúsztunk a széléig, kijöttünk, megkerültük a medencét és újra beleugrottunk volna. Megpróbálták fél órába beletömöríteni amit erről a témáról tudni kellene és ezáltal csak egy általános képet kaptunk.

A műsorvezető Tari Judit Titanilla is érdekes színfoltja ennek az egésznek. Amikor az Alkotmánybíróság ítéletét kellett idéznie élt a XXI. századi technikával és okostelefonjáról olvasta fel a hivatalos verdiktet, amikor pedig egy hajléktalant kellett az aluljáróban megkérdeznie megpróbált wifi-s mikrofont csinálni a kezében levő eszközből (olyan messze tette szegény embertől a mikrofont amennyire csak lehetett).

Jó lenne ez a műsor ha nem azt érezném, hogy a készítők egy olyan vacsorára képzelik magukat, ahol csak egyszer hozzák ki a fogásokat és ha akkor nem vesznek belőle, akkor éhen halnak. Talán ha nem akarnának annyi mindent egyszerre feldolgozni, nem lenne ez a rohanás. Ha van ember, aki képes kivárni a szerdai Este végét, akkor az kapcsoljon az M1-re, mert tényleg nem rossz ez a műsor annyira. Egyszer megnézhető.