Talán nem is tudjuk, hogy a lábaink alatt egy hatalmas világ létezik. Különleges termálvizeinknek köszönhetően egy húszmillió éves barlangrendszer felett élünk. A főváros mélyén közel százhetven barlangot tartanak nyilván, amelyek komplett labirintusokat alkotnak.
Amíg a legtöbb modern metropolisz az ég felé terjeszkedik, addig Budapest számára a történelmi harcok során mindig a város alatt húzódó barlangrendszer nyújtott menedéket. A hazánk területén megtalálható természetes termálvizek a mélyben több, mint százhetven barlangképződményt hoztak létre; de vajon hogyan használták őseink e rejtett világot? Milyen ősi források bugyognak a magyar főváros aszfaltja alatt? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre ad választ a DoQ Az alvilág városai című sorozata. Lássuk tehát Budapest legérdekesebb barlangjait! Don Wildman műsorvezető, aki minden epizódban más és más nagyváros földalatti világába kalauzolja a nézőket, természetesen Budapesten is járt.
Színházterem a föld alatt
A Budai-hegység alatt húzódó Pál-völgyi–Mátyás-hegyi-barlangrendszert csak a XX. század elején tárták fel, amikor is egy, a bányaudvar szélén békésen legelésző kecske alatt beszakadt a föld. Az állat kimentése során a felügyelő fia észrevette, hogy az üregnek folytatása van, így kezdődött meg a közel húsz kilométer hosszú, kilencvennégy méter mély labirintus feltárása. A földalatti barlangrendszer számos izgalmas látnivalót rejt, ilyen például a különleges akusztikájú Színház-terem, a Meseország állatokra emlékeztető cseppkőképződményei, illetve a húszezer éve hazánk területén hullámzó Pannon-tenger mélyéről megkövült kagylók és egyéb fosszíliák.
Labirintuson ül a Várnegyed
A Budai Várnegyed alatti barlang már a XIII. században fontos szerephez jutott. A tatárjárás alatt az alagútrendszer és a földalatti források ideális búvóhelyet jelentettek a vérengzés elől menekülő lakosok és az udvar számára. Később a lakosok ezekben a barlangokban rejtették el az értékeiket a fosztogatók és az adószedők elől, sőt, a barlangrendszerben még egy kezdetleges börtön és egy második világháborús fertőtlenítőkamra is megtalálható. A XVII. századtól ezeket a járatokat a polgárok tárolóként hasznosították, a házak alatt húzódó barlangszakaszokat fallal választották le, így idővel a labirintus pincékre tagolódott. Napjainkban szinte minden, várnegyedben lévő házhoz tartozik egy-egy ilyen labirintusszakasz.
A Várhegy kincsei
A budai Várhegy főtere számos régészeti relikviát rejt magában, köztük a XI-XII. század zsidó városrészének egy darabját. Egy ásatás során a kutatók többek között egy középkori mikvére bukkantak. A mikve egy zsidók számára előírt fürdőhely, amelyet férfiak és nők egyaránt használtak rituális megtisztulásra. Ugyanúgy, ahogy az ételnek, a mikve vizének is kósernek kell lennie, így csak természetes vízben lehetett, és lehet mind a mai napig megmártózni. Az ásatáson feltárt mikvében majd ezeréves kora ellenére mind a mai napig természetes víz bugyog. Sajnálatos módon a Várhegy főterén mára lezárultak az ásatások, így a feltárt fürdőhely nem látogatható.
Vízivilág a Gellért-tér alatt
A mai Budapest fürdőkultúrájának kialakításában nagy szerepet játszottak az ókori rómaiak és a törökök, akik százötven éves uralmuk alatt nagy becsben tartották a magyar főváros gyógyvizeit. Ám miután Magyarország áttért a keresztény hitre, a pogány szokások "kimentek a divatból", így a közfürdőzést szégyenteljes tevékenységgé bélyegezték. Mégis akadt egy gyógyító, Szent Iván, aki a legenda szerint egy földalatti fürdőben kezelte az embereket: a Gellért-tér alatt eredő, gyógyító erejű, több mint negyven fokos forrásvíz gyűjtőmedencéjéhez a Pokol tornácának nevezett átjárón keresztül lehet eljutni. A barlangfeltárás során a mérnökök felfedeztek egy kisebb barlangot is, amely lehet, hogy egykoron a legendás remete, Szent Iván lakhelye lehetett.
Az alvilág városai – minden nap 18:30-tól a DoQ műsorán!
emTV.hu // Red Lemon Media
