Mivel is dobhatná fel a hétvégéjét egy magamfajta geek lány? Először is egy tavaszi képregénybörzén dőzsöléssel, amit csak a pénztárcám bán egy cseppet. Aztán, hogy méltó pont legyen a nap végén, jöhet az új képregényfilm, a Marvel kapitány!
Csak amikor megvan a jegyem és elindulok a moziterem felé, esik le, hogy a börzére felvett DC-s Batman-szerkómban vagyok: táska, póló, cipő, zokni és bár ez nem látszik, de a fíling miatt, kapaszkodjatok meg, a bugyi is a denevéres logóval díszített. Úgy érzem magam, mint Will Wheaton az Agymenőkben, amikor Star Trek egyenruhában érkezett a Star Wars bemutatóra. De most már mindegy, büszkén feltartott fejjel lépkedek és csak néhány hozzám hasonló kocka mosolyodik el a szerelésem ambivalens mivoltán.
De izgalommal várom a filmet. Szorítok, hogy a képregényekben enyhén szólva is nem túl nagy számban tolongó női hősök egy ígéretes filmmel és ezáltal egy szerethető karakterrel gazdagodjanak. S bár előzetesen hallottam néhány negatív véleményt, én sosem hiszek, csakis a saját szememnek. Márpedig a Marvel kapitány jó film. Szórakoztató, humoros, izgalmas. Hja, hogy a girlpoweren nyugszik a sztori? De hát Marvel kapitány az eredeti képregényben is az egyik legerősebb bosszúálló. Nem is érzem túlzásnak az erejét, hiszen a film roppant fokozatosan vezeti fel ezt is: apránként bontakoztatja ki a karakter történetét. Visszatekintésekkel tarkítva ismerjük meg, hogyan lesz a légierő tisztjéből, Carol Danvers-ből csodálatos, emberfeletti képességekkel rendelkező lény. A történetet hitelessé teszi, hogy a főhőssel együtt gombolyítjuk a szálakat, mikor visszamegyünk a múltjába. S a folyamatosan felbukkanó képekkel együtt nő az ereje és fejlődik maga a szereplő is.
Bárhogy is nézem, Brie Larson színésznő egy jellemzően szőke, amerikai álomnő. Első látásra valamiféle női irigység is elfog, de persze, tart ez a másodperc tört részéig, mert Brie kedves, szimpatikus, ráadásul vagány. Láttátok, amikor az egyik amerikai moziban a film előtt beállt kiszolgálónak a büfépultba Marvel kapitányos melegítőben? Kedvelem, amikor egy színész ilyeneket hajlandó bevállalni. A filmben sem akar rájátszani vagy villogni amúgy tényleg tetszetős külsejével. Bosszantó, de ez a nő még tehetséges is. Egy idő után azt érzi az ember lánya, hogy óhatatlan azonosulni kezd vele. Főleg, miután megmutatja, hogy Marvel kapitány nem hibátlan, nem tévedhetetlen, de pont ettől nagyon is emberi.
Persze, mivel Marvel filmről van szó, nem maradhat ki a humor, ez már éppen olyan jellegzetes vonásukká vált, mint (a nemrégiben elhunyt) Stan Lee felbukkanásai vagy a film stáblistájában elhelyezett igencsak fontos pluszjelenetek. Jut eszembe, kettő van, várjátok ki csak türelmesen.
A film humoros vonalát a Vasemberből ismert és a Végtelen háborúban is megjelent karakter, Nick Fury (Samuel L. Jackson) biztosítja, akivel meglepően jó párost alkot Brie Larson. Jackson mondhatni nem tipikusan komikus színész, de talán pont ezért hitelesek tőle a vicces beszólások vagy akár a helyzetkomikum. A filmhez ráadásul meg is fiatalították, hiszen a Marvel kapitány tulajdonképpen még mindig előzményfilm: 1995-ben játszódik.
Plusz történetvonulat, hogy hőseink akaratlanul egy ismeretlen háborúba csöppennek, amit két idegen világ, a Kree és a Skrull vív egymással. Ben Mendelsohn, habár ki sem látszik a maszkból, hiteles és többrétegű a skrull parancsnok szerepében. Anette Benning és Jude Law a történet szempontjából két nagyon fontos karaktert alakítanak. Hosszabb árnyalásra azonban egyiküknek sincs lehetősége, bár még rövid megjelenésük is emlékezetes. Pláne a filmben előforduló jó kis csavarok miatt.
Úgy hiszem ez a sztori erőssége is, az állandó újabb csavarok. Akciójelenetekből talán kevesebb van, mint egy szokásos Marvel filmben, de őszintén szólva nekem nem volt hiányérzetem. Talán ez most tényleg egy női szuperhősfilm, abban az értelemben is, hogy stílusában is nőiesebb. Többet épít a karakterek motivációjára, érzéseire, mint a csihi-puhira, ettől függetlenül, időről időre hallhatóan nemcsak női nevetések csaptak fel a nézőtéren.
Ahogy felállok az utolsó utáni, egyébként nagyon lényeges jelenetet követően, a hátam mögött hallom, ahogy az egyik fiú odaszól a barátnőjének: "azért a Wonder Womant nem überelte". A lány vitatkozik: "nekem ez jobban bejött". Én meg egy pillanatra eltűnődök. Felidézem a DC arisztokratikusan heroikus hercegnőjét, próbálom összevetni a Marvel fiúsan vagány, laza női harcosával. Egy darabig mérlegelem ki miben jobb, aztán elhessegetem. Miért is kellene egymáshoz mérni őket? Inkább örülök az újabb női karakternek, aki elfoglalta méltó helyét a szuperhősök filmes csarnokában.
emTV.hu
