Szombaton adták át az idei Trethon Judit-emlékgyűrűt. A díjat a balesetben elhunyt Trethon Judit író, újságíró, műfordító emlékére alapította családja, és minden évben olyasvalakinek ítélik oda, aki műfordítóként kiemelkedő munkájával hozzájárult a külföldi science fiction irodalom magyar nyelvre ültetéséhez. Az idei díjazott, Gálvölgyi Judit ismert család tagja, hiszen Rodolfo lánya és Gálvölgyi János felesége, azonban ő maga is méltán híres, mivel számtalan fantasztikus regény fordítása kötődik nevéhez. Gálvölgyi Judittal a díjátadó után beszélgettünk, akinek ezúton is szívből gratulálunk!

Hogyan került a science fiction közelébe? Miért pont ezt a műfajt választotta?

"1969-ben Londonban voltam, és egy ottani magyar ismerős adta kezembe Tolkien művét, A gyűrűk urát, amibe halálosan beleszerettem. Akkoriban minden science fictiont a Móra Ferenc Könyvkiadó adott ki Kuczka Péter elő- vagy utószavával, és az egyikben ő is megemlítette ezt a művet. Na, mondom, ez az én emberem! Végre valaki tudja, hogy miről van szó. Írtam neki egy levelet a Móra kiadóhoz, hogy én imádom A gyűrűk urát, és szeretném lefordítani. Akkor még egyetemista voltam. Csodák csodájára Kuczka Péter válaszolt. Azt írta, hogy ha módjában állna sem adhatná egy kezdőnek ezt a trilógiát – túl nagy falat lenne. Ellenben ha van kedvem, próbálkozzak a Galaktikában rövidebb írások fordításával. Na, így kezdtem én fordítani. A műfajt amúgy is kedveltem, de a fantasy tulajdonképpen közelebb állt hozzám. A science fictionnel az volt a legfőbb gondom, hogy amiről szó van benne, arról sokszor nehéz eldönteni, hogy valóban létezik vagy sem. Az első regény, amelyet fordítottam az A, mint Androméda, amelynek az elején egy számítógép leírása szerepel. Én az életben nem láttam akkor még számítógépet. Azt hittem, hogy ez egy kitalált dolog, hogy ilyen még nincs, ezért le akartam fordítani a számítógép összes részét.

A science fictiont én formának tartom, mert éppen olyan emberi dolgokról szólhat és éppen olyan értékes és magas művészet lehet, mint a legkomolyabb nem science fiction regény. Nagyon sok művet fordítottam ebben a műfajban, ezek közül több is igazán kedvemre való volt. Az életben aztán kaptam máshonnan, más jellegű felkéréseket is. Eredetileg angol-oroszos voltam, így mind a két nyelvből fordítottam. Egyrészt a Szovjet irodalomnak, amely akkoriban egy igen elismert folyóirat volt, és a Galaktikának, amelyik meg igen népszerű volt. Mind a kettőt nagyon szívesen csináltam. Tulajdonképpen amit kapok, azt fordítom ma is."

Amikor oroszból vagy angolból fordít, érzi-e hogy más a nyelvek logikája? Nehezebb-e egyik vagy másik nyelvből fordítani?

"Az utóbbi időkben sajnos már csak angolból fordítok. Itthon időközben történt egy olyan dolog, amit úgy hívunk: rendszerváltás. Azóta minden, ami orosz volt, beleértve Lev Tolsztojt, büdös kommunista lett. Nem kellett semmi, ami orosz. Most ez egy picit talán enyhült. Ugyanis orosz irodalom volt és van. Jó barátnőm, volt kollegnőm, Weisz Györgyi például oroszból fordít. Jó science fiction vagy éppen komoly irodalom ezen a nyelven is létezik. Az angollal nagyon izgalmas kalandjaim voltak. A legérdekesebb munkák egyike volt Mary Shelley Az utolsó ember című regénye, amely 1828-ban jelent meg. Ez szinte egy másik nyelv, egészen más dolgok vannak benne, mint a jelenlegi angolban. Például manapság is különbség van az angol és az amerikai nyelv között. Szóval rengeteg a variáció, és én ezeket rettentően élvezem. Szeretem azt, ami feladat, ami kihívás, ahol lehetőség van játszani a szavakkal. Ezért tetszik például a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei vagy Az időutazó felesége. Az utóbbi egyébként azért jelent meg viszonylag korán magyarul, mert kiderült, hogy Brad Pitt megvette a regény forgatási jogait. Bár végül mégsem vele készült el a film, de a könyv a polcokra került, és nagy kedvencem lett. Azt szeretem, ha egy regény érdekes, hogyha törni kell a fejemet. Ha unom, amit fordítok, akkor szenvedek. Bevallom fordítottam két Danielle Steel-könyvet. Mondtam: nem bírom. A másodikat már nem olvastam el, mielőtt hozzákezdtem, hogy valami izgalom legyen benne, mert halálosan unalmas. A science fiction nem tud unalmas lenni."

Tehát a fordítás folyamata úgy kezdődik, hogy elolvassa az eredeti regényt?

"Természetesen. Van, hogy jegyzeteket is készítek közben. Teszem azt, el kell határozni bizonyos dolgokat előre. Mary Shelley idejében még volt különbség angolban tegezés és magázás között. Ma el kell döntenem, hogy egy férfi és egy nő mikor kezd el tegeződni egymással. Az első találkozáskor? Az első csók után? Az első nemi együttlétet követően? A science fictionben fordítottam úgy is, hogy mindenki tegeződik mindenkivel, mert egy jövőbeli állapotot képzeltem el, ahol ahogyan a jelenlegi angolban, nincs különbség tegezés és magázás között. Tehát el kell olvasni az eredeti könyvet és bizonyos dolgokat előre meghatározni."

Ha egy pályakezdő fiatalnak kellene mesélnie erről a pályáról, mit mondana arról, hogy mi a szépsége? Illetve milyen tanáccsal látná el, mire figyeljen oda?

"Én ezt a pályát bárkinek szívesen javasolnám, mert nagyon-nagyon jó pálya. Az ember teljesen független: nincs főnöke, nincs beosztottja. Tulajdonképpen utasítani sem lehet, csak kérni lehet tőle. Ha a munkát az ember otthon végzi, akkor maga osztja be az idejét. Így ha kedvem tartja, este tízig dolgozom, ha kedvem tartja, reggel ötkor dolgozom, ez nagyon jó. Tanácsnak azt mondanám, hogy ne szégyelljék elővenni a szótárat, ha nem biztosak valamiben ezer százalékig. Most már nagyon nagy segítséget nyújt az internet. Lassan ötven éve vagyok a pályán. Régen, internet előtti időkben előfordult, hogy Amerikáról fordítottam egy szöveget és amiről írtak benne, azt sem tudtam, hogy folyékony vagy szilárd halmazállapotú, mert fogalmam nem volt, hogy miről van szó. Nem jártam ott. Ma már mindenről mindent meg lehet nézni. Minél többet tájékozódni, utánanézni a dolgoknak, igyekezni egyfelől pontosnak lenni, másfelől visszaadni az eredeti hangulatot. És természetesen magyarul írni, amit magyarul kell."

Ahogyan említette is, a pályáját úgy kezdte, hogy Tolkient szeretett volna fordítani. Van-e olyan szerző vagy mű, akit vagy amit még nagyon szeretne megkapni?

"Konkrétan nincs. Habár most éppen a Vándorsólyom kisasszony gyermekei következő részére várok, hogy minél előbb megjöjjön, mert az elsőt is nagyon szerettem. Rengeteg lehetőség volt benne nyelvi játékokra, hiszen a szereplők egy része gyermeknek néz ki, de idős, egy más korból származik. Plusz vannak benne angolok, amerikaiak, oroszok, cigányok... Szóval ezt szeretem, amiben van fantázia, amiben sok a kihívás, amiben ki kell találnom, hogy az egyik vagy a másik szereplő hogyan szólaljon meg."

Gondolom, mivel a Galaktikánál dolgozott, ismerte személyesen magát Trethon Juditot is...

"Természetesen. Nem csak a Galaktikától ismertem. A Magyar Rádiónál is együtt dolgoztunk. Jó baráti viszonyban voltunk. Judit jobban tudta nálam, hogy mit fordítottam, mert lexikonagya volt. Ha valahol hibát talált, rögtön kiszúrta, azonnal írt és helyesbített. Nagyon-nagyon jó volt a kapcsolatunk. Igazi tragédia, ami történt vele, hogy emiatt nincs már közöttünk. Igazán megtisztelő számomra, hogy megkaptam ezt az emlékére alapított gyűrűt. Sokat gondolok rá most is. Például az egyetlen ember, aki rendezni tudná a könyvtáramat, vagy meg tudná mondani, hogy milyen információt hol keressek, az ő. Hiányzik. Régóta hiányzik."

A Trethon Judit-emlékgyűrű ünnepélyes átadására az idei Hungaroconon került sor.

emTV.hu // címlapképünk illusztráció, fotó: Európa Kiadó