Az elmúlt három évben nem sűrűn dicsértem, mert a köztévé, illetve a nagy kereskedelmi csatornák talicskaszám hordták elém a fost, én pedig próbáltam még melegében a fejükre borítani. Épp ezért gondoltam az utolsó posztomban valami pozitívat kellene írjak, ehhez pedig egy megfelelő műsort kellett választanom. Úgy véltem a kvízprofesszor új vetélkedője pont megfelelő lesz erre a célra. Hála az égnek nem tévedtem nagyot, mert a műsornak talán csak egy nagy hibája van. Olyan csatornát választott Vágó István, amit jóformán a kutya sem néz.
A kvízprofesszor már annyi műsort vezetett, hogy csak akkor tudnám összeszámolni, ha polip lennék, és mind a nyolc karom összes tapadókorongját használnám. Én még emlékszem a "Mindent vagy semmit" című műsorára, de az ifjabbak a "Legyen Ön is milliomos"-ból ismerhetik.
Aztán valahogy a TV2 visszacsábította egy elég gyenge "Párbaj" nevű vetélkedőre. A gyors kudarc után Vágót lapátra tették, amit nem vett jó néven. Persze a vetélkedők mestere nem ült a babérjain, hanem a netre költözött az "átVágó" nevű játékával. De aki évtizedeket húzott le a kamerák előtt, az már nehezen fog tudni lemondani a képernyőről (eddig tudomásom szerint csak Egri János és Vitray Tamás döntött így önszántából). Ezért a webes game megjelent a Story4-en. Bár ez így nem pontos, hiszen csak a cím ugyanaz, illetve a kitaláló személye. Talán pont ez tetszett meg elsőre. Nem egy külföldi sablonba beleöntött valami, ami ha nem hozza a megfelelő nézettséget, akkor rá lehet fogni a nézőre, hogy hülye és nem érti milyen faszányos műsor ez más országokban (lásd: ÖsszeEsküvők). Ez egy gondosan összerakott vetélkedő, és egy picit visszafogottabb díszlettel még azt is mondanám tízből tízes.
Amikor az első képeket megláttam a műsorról és elolvastam az első cikkeket egy dolgon fennakadtam. A díszlet legnagyobb eleme egy óriási neongömb, ami valójában az emberi agyat akarja szimbolizálni, de ezt többen is csak Halálcsillagnak nevezték. Ennyi erővel akkor már mondhatnák azt is, hogy a műsor uralkodója Darth Vágó. Pedig már a főcím és az egész design is egyértelműen a TRON című filmre hajaz. A legjobban éppen ez zavar, mert a neonparádé kicsit elvesz a játék komolyságából. Pedig itt a kérdések nem olyanok, hogy a "Boci, boci tarka" kezdetű gyerekdalban van-e füle vagy farka a tehénnek! Itt erősen tudni kell, hogy melyik békeszerződés zárta le a harmincéves háborút!
A vetélkedés három fordulós, aminek az elején három játékos küzd a továbbjutásért villámkérdésekkel. Akinek sikerül ötre helyesen válaszolni, már továbbjutott a második körbe. Aki lemarad, kimarad. A Sorozatjunkie-n olvastam olyan kommenteket, hogy ez a legunalmasabb része az egésznek. Én azt mondom, ez hülyeség. Talán ha az ilyen kommentelők állnának ott és lenne cirka tíz másodpercük a gondolkodásra biztos bekapcsolna a fejükben a GPS-hang: Újratervezés...
A válaszadási szándékot egészen újszerűen lehet jelezni, a játékosok kezében levő mosógolyóval. A második futamba már csak ketten mennek tovább, ahol már pult is van, amibe berakhatják a gömbjeiket. Ez már nem olyan egyszerű, mint az előző forduló volt, mert itt a kérdésekre adott válaszok egyben keresőszavak is, amik alapján egy nagy megfejtésre kell tudni asszociálni. Aki előbb tudja, az jut be egy addig rejtett hídon az agyba. Itt már szemtől szembe ül a játékos és Vágó. A műsorvezető állít valamit, ami vagy igaz vagy nem, a versenyzőnek pedig fel kell tennie a második fordulóban ötezrenként összekuporgatott pénzének minimum a felét. Ha jól dönt, akkor a feltett összeg hozzáadódik a nyereményalapjához és megy tovább, ha rosszul, akkor a tét elvész és a játéknak vége. Ez a része a vetélkedőnek tényleg picit vontatottnak tűnhet, de bizony rá kell szánni az időt, mert itt már nem szarral gurigáznak (több miskát haza lehet vinni).
Az átVágó az a vetélkedő, ahol szükség van a lexikális tudásra, de nem lehet poénkodva sunnyogni, mint Fridinél az új LÖIM-ben. Ezt a műsort nézni kell, mert tényleg lehet tanulni belőle. Mondjuk azt, hogy érdemes rizikót vállalni és akár háromszor annyi pénzt beletolni, mint egy licensz- műsorba, mert az érték mindig behozza az árát!
