Seth MacFarlane, a Family Guy (az American Dad, és a Cleveland Show) megalkotója és svájcibicska (író, producer, szinkron- és énekhang) atyaúristene nagyon jó passzban van. Sorozatai biztonságban, e mellé még újraindíthatja majd a Frédi és Bénit. Első filmje, a Ted a nyár megasikere lett világszerte, extraként pedig bezsákolta a Game of Thrones szőke szépségét, a nála csekély tizenhárom évvel fiatalabb Emilia Clarke-t. A 2013-as Oscar-díj átadó ünnepség házigazdasága ezek után már csak málnaszem a hab tetején.

Mindezek közben csak arról feledkezett meg, ahonnan az egész kiindult: a Family Guy-ról. Ennek vegytiszta indikátora volt a tizenegyedik évad nyitánya. Megszoktam már, hogy e sorozat gyenge résszel indul, majd a végére feljavul. Ezek szerint szenzációs évadunk lesz, mert ez a rész a széria mélypontja volt.

A történet röviden annyi, hogy Peter szokásos infantilis idiótasága, és Lois makacssága miatt a Griffin család elindul megmászni a Mount Everest-et. Ebből jó is kisülhetett volna, de valaki kikapcsolta a sütőt és a poénfelelősök agyát.

Ennyire unalmas és harmatgyenge részt még nem láttam, pedig száznyolcvannál tartunk. Alig voltak viccesnek szánt események, mondatok, cserébe unalmas és sablonos lett. Meg és Chris - szokás szerint - kb. tíz másodpercnyi figyelmet kaptak.

Ez így még a magyar fociválogatott 1986 utáni teljesítményénél is silányabb volt. Húsz perc alatt két gyenge és két közepes poén egy vicces(nek szánt) animációtól édeskevés.

Higgyék el nekem a kedves olvasók: imádom a sorozatot. Ezért még jobban fáj, hogy 3/10-re kell értékelnem az évad kezdetét. Tudom, (remélem?), hogy innen már csak felfelé vezet az út. Vasárnap esténként meglátjuk.