A jujtól a muhaháig

2016. június 28. 10:35 - Mr HoW

Így közvetítünk mi: EB az M4 Sporton

mtva.jpgElég sok mérkőzés lement már a 2016-os Labdarúgó- Európa-bajnokságból, itt az ideje kicsit értékelni a hazai közvetítést, annak megszervezését, minőségét. A talaj akkor kezd forró lenni, amikor a szakma képviselteti magát. A kommentátorokon át a szakértőkig, a jujtól a muhaháig.

kommentatorok.jpg

Mint mindig, most is a közmédia közvetítheti Magyarországon az EB-t, csak a korábbiakhoz képest egy lényegesebb változással: már nem az M1 illetve az M2 programját borítja fel a sportesemény, hanem a direkt ilyen profillal létrejött M4 Sport öltötte magára a Franciaországban rendezett torna színeit, illetve – szükség esetén – a Duna TV segít be a párhuzamos közvetítésekkor.

A stúdióról, avagy Vili a veréb, Hegedűs a háztetőn

A közvetítések szokás szerint ismét a budapesti stúdióbeszélgetésekre épülnek, azonban kicsit létszámbővítéssel, színesítéssel próbált dobni az M4 Sport, hiszen a moderátoron kívül egy szakújságíró, egy közmédia által hitelesített szakértő illetve egy színész, előadóművész beszélget a mérkőzésekről.

Az első napon rögtön az M4 sportigazgatója, Héder Barna nyitotta a sort, a 90-es évekből jól ismert figura mára kissé kikerekedett, talán picit el is kopott, mindenesetre vele kezdtük a mérkőzések megtekintését. Neki azonban később más szerepe lett, így helyét felváltva ketten vették át. A nagy büszkeséggel bejelentett, számomra megmagyarázhatatlan jelenség: Kovács 'Kokó' István, akit személyesen a sportigazgató csábított az M4 Sporthoz. Képtelen vagyok megérteni, hogy még mindig mi az, ami indokolja ennek az embernek az állandó jelenlétét a sportközvetítések során. Az világosan látszik, hogy nem érti a játékokat, de hát nem is hibáztatható érte, nem ez a szakmája. Sőt, ezt még meg is bocsájtanám, elvégre az nem is az ő dolga, de hogy mindemellett még egy iszonyatosan tenyérbemászó nemzeti pojáca legyen, ez valahol megbocsájthatatlan. Azt nem tudom, hogy az elhangzó mondatok hány százaléka saját, illetve mennyi érkezik a fülesből, de az egyszer biztos, hogy Kokó azzal az elképesztően bárgyú és ostoba vigyorával és tudatlanságával sokat lehúz az élményből.

Szerencsésebb napokon Molnár Mátyás vezeti a műsort, aki alapvetően nem egy erős karakter, de körülbelül azt hozza, amit elvárhatunk tőle. Jónak nem jó, de legalább nem annyira rossz, és Kokó után egyenesen felüdülés őt nézni, hallgatni. Azon csodálkozom, hogy Petrovics-Mérei Andrea kimaradt, mondjuk bánni cseppet sem bánom, de az elmúlt években nem volt olyan sportesemény, ahol ne ő lett volna az etalon, és pont most akartam volna egy kicsit belerúgni, de ez most kimarad így.

A talaj akkor kezd forró lenni, amikor a szakma képviselteti magát M4-módra. A szakújságírók közül Hegedűs Henrik az üde színfolt számomra, én még régről ismerem őt, aztán amikor felkapott lett (Origo ugyebár, stb.), kiesett a látószögemből, de el kell ismernem, az ő meghívása jót tesz a beszélgetéseknek, ugyanis nem okoskodik szükségtelenül, ami sajnos alapvetően szokás ezekben a körökben. Helyette racionális próbál maradni. A felkészültsége vitathatatlan, és amikor a beszélgetés elmegy egy olyan irányba, ami inkább amatőr, mintsem színvonalas, rendre kimarad ezekből, amit megértek és értékelem. A többi szakújságíróról nem igazán érdemes beszélni, Kopppányi Gergely például hiába sokak által ismert, engem nem tud meggyőzni, sokkal kevésbé érzem hitelesnek, ráadásul a mondanivalójának súlya is jóval karcsúbb. Ki merem jelenteni, hogy Hegedűsön kívül a többiek csak azért vannak ott, hogy mindig legyen ott valaki, ne legyen üres a szék, de érdemben nem tudnak hozzátenni a történethez.

Ha az előbb csak kezdett forró lenni a talaj, most lett igazán égető, ugyanis vannak M4 Sport szakértők. Rögtön a kedvencemmel nyitottak, akivel a selejtezők során is több ízben borzolták az idegeimet: Sebők Vilmos. Valami egészen hihetetlen önbizalomról tesz tanúbizonyságot azzal, hogy elvállalja ezt így, mert hát, na... Túl azon, hogy nem tud beszélni, árad belőle, hogy faragatlan, ám a legnagyobb baj az, hogy sokkal többet gondol magáról, mint aki. Ő az, aki védőként soha el nem csúszott, aki mindig mindenhol ott tudna lenni és egyébként is mindenki más gyakorlatilag hülye a focihoz. Ezt egyébként soha nem értettem, miért kell a magyar közvetítésekkor ezeknek az okosoknak azt megaszondani, hogy mit kellene csinálni az adott válogatott/csapat edzőjének? Nem gondolom, hogy Vilmosunk akkora szaktudás lenne, hogy mondjuk egy angol válogatottat jobban tudna irányítani. Persze mit várok egy olyan közegtől, amelyben teljesen elfogadott tény az, hogy itthon bárki, a hazai edzők közül lazán levezényelne egy edzést a Barcelonánál. És ha már pont témánál vagyok, ha Sebők volt a juj, akkor Bognár György a muhaha kategória. Illetve sokkal inkább fájdalmas. Amikor beszélgetések során felhozom Bognár nevét, rendre visszakérdeznek a beszélgetőpartnerek, hogy "ki az a Bognár György?". Na, épp ez az! Bognár úr pici száját hagyta el az az örökbecsű és klasszikus mondat, miszerint a magyar edzői szakmát (megint csak muhaha) szembeköpte az MLSZ Dárdai kinevezésével. Az, hogy ebből az emberből ez így kijött, az egy dolog, hát istenem, ez a szint, de azt valahol kicsit (nem, kurvára) arcátlannak tartom, hogy ez az ember beülhet abba a székbe, és esetleg, netalántán szót emelhet akár a magyar válogatottal kapcsolatban. Figyelem, lassan mondom: arról a válogatottról, mely most az EB-re kijutott, jól játszott. Az a válogatott, mely annak az embernek köszönhetően indult el ezen az úton, akinek a kinevezésével szembe lettek köpve a bognárgyurik. Kell még ezt magyaráznom? Ugye nem. Hajnal Tamás viszont vállalható, bár az érthetőség nem az erőssége a beszédének, ugyanakkor rendkívül korrekt és szerény a megszólalásoknál, ami sajnos nem mindenkiről mondható el, ugyebár. Ja, meg Bozsik Péter is feltűnt párszor.

Vicces, amikor az M4 Sport csúcstechnikáján, az asztalba épített érintőképernyőn folyik az elemzés. Előrelépés, hogy míg a selejtezők során a kamera felülről mutatta az asztalt, most már sikerül direktbe kirakni az összerajzolgatott képet, de hát ez még messze nem egy 100% Meijer. Jó, persze, tudom, az a Sky, nyilván más világ.

A beszélgetések show elemeiről nem hiszem, hogy írnom kéne. A teljesség igénye nélkül például Szente Vajk, Kálloy-Molnár Péter, Barabás Kiss Zoltán, Miller Zoltán hozzák azt, amiért meghívták őket: kvázi laikusként szóljanak hozzá a látottakhoz.

Összességében tehát a stúdióbeszélgetések vállalhatóak lennének, de túl hosszúak, nyújtottak, tele fölösleges ismételgetésekkel, kapcsolgatásokkal. Erdmann Mátyás például ott könyököl tőlük három méterre, és szinte oda kapcsolnak Matyihoz, hogy elmondja nekünk éppen mi volt a másik mérkőzésen vagy kit szavaztak a nézők a meccs emberének. Az MTVA egyébként is imád kapcsolgatni, tehát ezen nem is lepődök meg, hogy egy másik kamerára átváltani az már kapcsolást jelent náluk.

Helyszínekről is bejelentkezik M4, az Akvárium Klubból például rendre Farkas Bettinával találkozunk, akinek a létjogosultságát tökéletesen nem értem. Én nem tudom, hogy ő mióta dolgozik helyszíni riporterként, de az látszik, hogy finoman szólva idegen neki ez a közeg, látszik rajta, hogy ez nem az ő világa. Most legalábbis biztosan nem, hogy aztán a későbbiekben beletanul-e, azt nem tudom, de ezt így nem kellene erőltetni, mert kicsit olyan, mint egy ijedt gida, amikor kamerát lát. Azért védelmére felhoznám, hogy amikor spanyol szurkolókat kellett mikrofonvégre kapnia, akkor tökéletes folyékonysággal beszélte a nyelvet (jobban, mint a magyart), így be is véstem neki azért egy piros pontot.

A Ria-Ria-Hungária-érzés

Érthető, hogy amikor a magyar válogatott lép pályára, megváltozik a hangulat, teljesen más szemszögből állunk hozzá a mérkőzéshez. Ennek okán Héder Barna egy ideig nem a budapesti stúdióban volt, hanem mindig az adott helyszínen tartózkodott, nem is akárkivel, Dárdai Pállal, akinek a meghívása külön hatalmas piros pont. Más kérdés, hogy szerencsétlen Paja rendkívül hülye kérdéseket kap, bár le a kalappal előtte, mert amikor már ötödszörre kérdezi tőle Héder ugyanazt, ugyanolyan profizmussal válaszol rá. Ebből sokkal többet ki lehetett volna hozni, viszont tudni kellene, hogy hol a határ, mi az, amit meg szabad/kell kérdezni és mik azok, amiket nem. Persze ilyen szintű tudatosságot nem várhatunk el az MTVA-tól, főleg nem úgy, hogy Bognár Gyuri szakértőnek számít.

Meg kell említenem Berkesi Juditot, aki a csapat körül mozgolódik, jelent, ha van esemény, ugyanis ritka kincs ő: értelmesen, szépen beszél, ráadásul Storckkal hibátlanul elcsacsog németül. S mint már korábban mondtam, imádnak kapcsolgatni: kapcsoljuk a körutat, Lyont, a szurkolókat, mindent. Csak ne lennének ilyen rohadtul megrendezettek ezek a bejelentkezések... Lehet, hogy csak én vagyok piszkosul rosszindulatú, de valahogy annyira műanyagnak, megrendezettnek tűnnek ezek a bekapcsolások, amikor hirtelen, jaj, egy csapat szurkoló körülállja, riariahungáriázza a mikrofonos embert. Ha ez mégis spontán lenne, én kérek elnézést, de sajnos nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy az MTVA szereti a megrendezett riportokat, közvetítéseket spontánként beállítani.

A mieink csoportmeccsei után megváltozott a felállás: Héder Barna helyét Molnár Mátyás vette át a helyszínen, Dárdait pedig Buzsáky Ákos váltotta. Paját az M4 Sport csak a csoportmeccsekre szerződtette, ez derült ki első körben, aztán megtudtuk: igazából a saját szabadságából áldozott arra, hogy szakértő legyen a csoportkör idejére, de tovább már nem maradhatott, mert el kell kezdeni a felkészülést a Herthával. Bízom benne, hogy nem vagyok egyedül azzal, ha azt mondom: Köszönjük Pali!

A kommentátorok, jóféle Hajdu

Négyen mentek ki, mivel ennyien épp elegen lesznek, hiszen naponta maximum négy meccs van, így ez kivitelezhető. Hajdú B. Istvánnal nem lehet mellényúlni, ha éppen nem a Eurosport2-n közvetít Bundesliga meccset, akkor ő mindig odateszi magát. Most sincs ez másképp, élvezi a meccseket általában, vele nagyon ki vagyok békülve, rajta látszik, hogy tényleg érdekli a dolog. Gundel Takács Gábor nekem már kicsit visszalépés, még mindig nem értem, hogy annak idején miért került ő a kommentátorok közé, de alakul, alakul, mondjuk úgy, hogy nincs vele különösebb problémám. És akkor most jönnek a bajok: Székely Dávid véleményem szerint hihetetlen kakukktojás, kellemetlen a hangja, nem érzem rajta azt, hogy van létjogosultsága ott lenni. Azt nem mondom, hogy nem készül fel, mert ezt nem tudhatom, mindenesetre, ha ez a maximum, amit ki tud adni magából, akkor az kevés. Ifjabb Knézy Jenő a kvartett negyedik tagja, akivel egyre kevésbé vagyok kibékülve. Az nagyon rendben van, hogy együtt tud élni a játékkal, azt azonban képtelen vagyok megérteni, hogy amikor egy vitatott szituáció van, akkor miért nem képes kimondani, hogy a bíró rosszul döntött, ez nem ért sárgát, vagy sárgát ért, akármi. Valahogy nála érzem azt, mintha a bíró embere lenne, és tökmindegy mekkora állatságot csinál a sípos ember a pályán, Jenő nem kritizálja, nem alkot véleményt, hanem csöndben marad inkább a visszajátszásoknál.

Fizetett politikai agymosás

Érthetetlen jelenség (najó, persze, hogy nem az, nagyon is tudatos ez), hogy a meccsek szüneteiben mindig bekerül az 1 perc nevet viselő hírblokknak mondott kormánypropaganda-blokk, melyek felépítése rendre a következő: egy focis hír, egy vagy kettő a kormányt éltető propaganda, s a végére egy vagy kettő migránsellenes kampány. Zseniális húzás, hiszen így azok is tudják, milyen jólétben vagyunk, akik amúgy nem követik a közmédiát. Agymosás felsőfokon, ám ha ez nem lenne elég, akkor szinte mindig jut idő egy jó kis "Üzenjünk Brüsszelnek" hazugságkampányra is, melyet szintén a mi adóforintjainkból finanszíroznak. Persze, értemén ezt, hiszen muszáj a népet hülyíteni, de basszátok meg, M4 Sport, SPORT, hahó! Ez egy Európa Bajnokság, labdarúgás, ezt itt így kurvára nem kéne.

Hirdetők?

Ami felettébb érdekes, azok a reklámok. Pontosabban fogalmazva igen furcsa, hogy a reklámok jó 80%-a állami hirdetés, alig-alig találni a "megszokott" márkákból, amik a csapból is szoktak folyni, ráadásul egy ilyen magas nézettséget produkáló esemény reklámideje nyilván sokat ér, s valahogy nehezen tudom megemészteni, hogy ennek a kihasználása elsősorban az OTP, a Szerencsejáték ZRT. illetve a Szakál Metal Kft. számára kifizetődő.

Megérte ez az egész?

Naná, hogy meg. Egy EB vagy VB mindig aranyat tojó tyúk, a mostani pedig különösen az, a magyar érdekeltség miatt. Nézettségi rekordokat döntögetnek a mérkőzések – s nem csak közmédia szinten –, tehát az MTVA számításai valószínűleg nagyon bejöttek, olyannyira, hogy az 1 percben is jutott már pár jó szó önmagukról.

Összességében vegyes a kép, mert bár a fejlődés, a jó szándék is sokszor látszik, de valahogy a régről berögzült hülyeségektől nem tudnak szabadulni, le kellene szokni arról, hogy bukott emberek értékeljenek, s minderre még rátesz az, hogy rendre próbálják becsempészni a mocskos politikát a mérkőzések közé. Ha osztályoznom kéne az egészet, akkor a 3/4 és a 4-es alá között gondolkodnék.

emTV.hu

fb.jpg

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://emtv.blog.hu/api/trackback/id/tr198851246
süti beállítások módosítása