Éppen a „Hangok háborúja” című posztomat tárgyaltuk ki részletesebben az egyik kommentelővel, amikor megszólalt a mobilom. Egy üzenetet kaptam „em”-től melyben azt írta, hogy sürgősen akcióba kell lépnem mert úgy tűnik, hogy az RTL végleg át akarja írni a médiatörténelmet és tönkre akarja tenni az X-Faktort. A lány látva sietős öltözködésemet megpróbált kicsit még tartóztatni, de nem maradhattam vele már sokáig, hiszen hívott a kötelesség. Utoljára még egy ártatlan trükkel próbálkozott: Legalább azt áruld el, hogy mi az igazi neved! Erre én csak annyit válaszoltam: A nevem Bolond. James Bolond.

A szombati adásnak végre volt tematikája, amitől sikerült néha teljesen elszakadni. Igaz a realitás talajáról is felemelkedtek, de ez már nem meglepő mert hetek óta szinte bizonyos, az RTL arra hajt, hogy végleg hazavágja Simon Cowell nehezen felépített formátumát.

Rögtön az elején beakrobatikázta magát Ördög Nóra ügyes hasonmása a színpadra, hogy bizonyítsa azon elvtelen és szemérmetlen rágalmakat, miszerint nemsokára megszületik az Ördög- fióka. A múlt heti űrugrás után már nem is számítottam jobb belépőre.

Aztán jöttek a mentorok, és már fogtam a fejem mert nem az a szokványos bevonulás volt hanem kisfilmet rittyentettek hozzá amiben a Geszti- Malek- Feró ügynöktrió érkezett miközben Keresztes Ildi énekelte a legújabb 007-es főcímdal, a Skyfall részletét. Hiába van jó hangja (amit kölcsönadott az UFO együttes csajainak), attól még nem lesz Adele!

Petinek jól is állna ez a Bond- image de a többiek belerondítottak az összképbe. Elsőként Zámbond Krisztián nyomta ki az Aranyszemet, de inkább az aranyerét kellett volna kinyomnia. Mindenesetre Tina Turner helyében úgy rúgnám valagba Jimmy juniort, hogy Londonig repüljön, és vigye magával Keresztanyut ,amiért ezt a dalt választotta neki, de legfőképp mert a kedvenc filmslágeremet így elbaszták!

Még Malekosz és Geszti is azt mondta, hogy gyenge volt mint a lepkefing, de a srác ezt is úgy vette mintha dicsérték volna. Valaki nem mondaná el neki, hogy nem a szmoking teszi az ügynököt? Az Aranyszem után jött a gyöngyszem, ugyanis Adélkát megint a saját közegébe helyezte mentora. Persze hogy jól teljesített, hiszen ebben van otthon, de hiába öltöztették egy kurvának állt Pocahontasnak, attól még tökéletesen látszik, hogy más műfajra nem jó. Viszont ha egyes mentorokat nem is hatott meg, a nézőket leveszi a lábáról a lábával.

Itt már billegni kezdett a tematika, mert attól hogy Madonna énekelte a „Halj meg máskor” főcímdalát még nem lesz indokolt a „Hanky Panky” de ezt a pici kitérőt még elnéztem.

A második Bond-lány Lass(ú) Bea volt, aki folytatta a mellékvágányon utaztatást, hiszen Nancy Sinatra is érdekelt volt theme song témakörben. A produkciója felért egy fejlövéssel, és az ügynöktriumvirátus még bele is halt, viszont Ildi csontig benyalt neki. A színésznő egyszer már párbajozott, szóval ideje lenne megtanulnia énekelni mielőtt késő lesz ráeszmélnie, hogy „Csak kétszer élsz”.

Ezután jött az X-Faktor legmelegebb... szívű énekese, aki kevésbé tette tönkre Gladys Knight számát, mint Krisztián a Goldeneye-t, viszont úgy tűnt, hogy Gesztitől megkapta az engedélyt az ölésre, mert Feró érvrendszere amivel fikázni akarta egy perc alatt kimúlt.

A műsor akkor jutott le a pinceszintre, amikor a Spirit került sorra. Már a beetető kisfilmen is szédelegtem. Erre a közös tetoválásra fogni hogy összekovácsolja a csapatot is gáz, de a háromszög (tetszik érteni: trió tehát háromszög) mint az egységük jelképe már annál a pokolnál is rosszabb, mint ahova az ilyen ötletekkel előálló marketingzseniket zavarják. Ezt aztán tetézték a Soft Cell Tainted love-jának tökéletes kifacsarásával, amihez pont passzolt a sarki drogos kurvának öltöztetett Kinga. Na és ez volt az a pont ahol totálisan kisiklott a tematikusság, mert Marc Almond együttese annyira kötődik James Bondhoz, mint a Macskafogóban Safranek a balesetbiztosításhoz.

Azt azért meg kell említeni, hogy az előző adásban elhangzott beharangozóval szemben - miszerint James Bond betétdalokat énekelnek majd - a műsorban Nóri többször is elmondta, a tematika lényege csak annyi, hogy az (eredeti) előadónak legyen valami köze a 007-eshez. Már ha ezt lehet bármiféle tematikának nevezni.

A pici pihenő után jött a másik színész, akinek az előző produkciója kapcsán a legmaradandóbb élmény a barnítókrémmel kikockásított hasa volt. Nem tudom Gesztenyemester milyen koncepció alapján készítette fel Szabó Dávidot, de megvalósították a lehetetlent, hiszen ismerjük a mondást: „In idem flumen bis non descendimus” azaz „Nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni”. Az előző heti „Rock DJ” után megint Robbie Williams nótát erőltettek rá, ami ráadásul megint csak szegély mentén érintette a fő irányt.

Stone azt hozta amitől hetek óta féltem. Kapott egy nem hozzá passzoló számot (hiába a rekedt hang) ami a kisebbik rossz volt. A súlyosabb csapás az angol kiejtése volt, mert egy új Bikicsunáj született általa. Érdekes, hogy nejem pont az előző adás során gondolkodott azon, mi lesz szegény rockfaterral ha nem magyarul kell énekelnie és lám bejött a rettegés faktor. Kompenzálni kellett valahogy a borzalmakat, és erre egy ember képes csak a mezőnyből: Gergő. Oláh Gergő. Tom Jones szerintem nem feltétlen az ő műfaja, de még ezt is tökéletesen hozta és ezért mondom azt, hogy most tessék neki odaadni a győzelmet a többieket meg tessék hazazavarni a búsba. Benne megvan a tehetség és az alázat megfelelő keveréke, és ez a gyerek adja nekem a hitet, hogy az egyszerű közmunkásban is rejtőzhet olyan adottság amivel a csúcsra juthat.

Antal Timi jó úton van hogy utolérje Gerit, de azért még bőven van mit dolgozni rajta. A múltkori show-ban fetrengve kezdett, most részben egy zongorán ülve énekelte Alicia Keys „New York”-ját. Utolsónak a Like lépett a színpadra, akik sikeresen kigúnyolták a Shakespeare's Sisterst az előző showban és már le is írtam majdnem a csajokat amikor meghallottam a „Live and let die”-t. Hirtelen elszállt belőlem ez a negatív érzés ami addig fojtogatott. Leszartam a háttérgrafikát, a dominás szerkót, csak a hangra figyeltem és most nem csalódtam Feró angyalaiban.

Én itt lezártam volna a műsort, de sajna muszáj volt megtekinteni az extra produkciót is. A magyar Bond annyira hiányzott mint elítéltnek a smasszer haragja. Nem, nem az a borzasztó ahogy Buci énekel, mert a legtöbb mentoráltnál sokkal jobb hangja van, hanem maga a megjelenése. Az RTL hirtelen előkapta a nyuszit a kalapból, csak azt nem tudom minek. Azt hittem itt véget ért a küldetésem, de aztán rájöttem, hogy még nem győztem le a főgonoszt, a Párbajt!

Az egyik párbajozó fél a Spirit, a másik Fehér Zoli volt. Előbb kezdem vele, mert az ő produkciója erősebbnek bizonyult. Érdekes, hogy már másodszor próbálják kiejteni és másodszor élte túl. Egy igazi Radiátor… izé Gladiátor. Feró második számú kedvenc csapata viszont megerőszakolta a hallójárataimat, amiért a kiesés a legkevesebb büntetés. A Jazz+Az slágere a tolmácsolásukban olyan volt, mintha életlen késsel vagdosták volna az ereimet.

Malek Miklós azt mondta Zámbó Krisztiánnak, hogy ha Jimmy fia lenne a zenei világ James Bondja, akkor az a világ elveszett volna. Tartom a tétet és emelem azzal, hogy nem csak rá vonatkozhatna ez, hanem a mezőny majdnem egészére. A dupla nullás küldetést még nem teljesíthettem, de ígérem, nyolc hét múlva vége lesz és megmentem a világot az X-Faktortól!