A rosszul megírt kétharmados törvények korszakában élünk, ahol a hatóságok pofátlanul a képünkbe hazudnak és ha pechünk van, még jó alaposan meg is büntetnek. A Médiatanács június 19-én úgy döntött, hogy az ELTE BTK kisközösségi rádiója, az Első Pesti Egyetemi Rádió jogsértést követett el. Hogy pontosan mivel, az nem egyértelmű, de a történetből világosan megállapítható, hogy a Médiatanács tisztviselői maguk sem értik pontosan a szabályozást. A történet a rendszer más hibáira is rámutat.
Egy, a médiatörvényben meghatározott ideig minden hazánkban jegyzett rádió- és televízió adó köteles megőrizni az adás felvételét, és kérésre átadnia a médiahatóságnak. Ilyenkor nem történik más, mint végighallgatják és árgus szemmel hegyes füllel azt figyelik, hogy a műsorszolgáltató hol vétett a médiatörvény ellen, és hogy mennyi bírságot lehet kiróni rá. Ezt persze egy RTL Klub vagy egy Class FM könnyen kicsengeti, de a kisebb, elsősorban a közösségi rádióknak hatalmas problémát okozhat az aránytalan és sokszor felháborítóan magas összeg. Főleg, hogy annak kiszabása elsősorban a jogalkotó hibájából történik.
Miután a Médiatanács bekérte az Eper egy hetes adását, megállapította, hogy számos instrumentális zeneszámról nem tudja eldönteni, hogy magyar-e vagy külföldi. (Ez azért lényeges, mert a közösségi rádióknak fele arányban magyar zenét kell sugározniuk.) Ennek tisztázása végett hatósági eljárást indítottak és felszólították a rádiót, hogy nyomban adjon tájékoztatást az ismeretlen zene eredetéről! De mielőtt tovább mennénk, fontos tisztázni, hogy mit is jelent pontosan a médiatörvény szerint, hogy magyar.
Az értelmező rendelkezések szerint magyarnak számít minden "olyan instrumentális zenei műsorszám, amely – elsősorban szerzője vagy előadója révén – a magyar vagy Magyarország által elismert valamely nemzetiség Magyarországhoz kapcsolódó kultúrájának részét képezi”. Ahogy Hargitai Henrik, az Első Pesti Egyetemi Rádió főszerkesztője is rávilágít, a szabályozás nem egyértelmű. Mi az, hogy elsősorban a szerzője vagy előadója? Másodsorban a dal címe vagy a kiadó?
Mivel a rádió által játszott zenék nagyrészt olyan előadóktól származnak, aki művésznéven adják ki lemezeiket, azok magyarságának megállapítása borzasztóan bonyolult lenne. Plusz az sem egyértelmű ugye, hogy mi is számít magyarnak. Az Eper kutatott, majd elkészített egy részletes listát minden számról, benne a kiadó és az előadója nevét, valamint a szám címét, feltüntetve és megjegyezve, hogy szerintük a szám magyar-e vagy sem. Mindezt kiegészítették néhány kérdéssel. Köztük azzal, hogy a médiatörvény számára mit is jelent pontosan az, hogy magyar?
Ezt követően jött a válasz: “a művek konkrét eredetét egyik esetben sem jelölték meg”, valamint hogy “a Médiaszolgáltató azt nyilatkozta, hogy az “ismeretlen zene” jelzéssel feltüntetett zeneműveket nem tudja azonosítani”, és ez egyszerűen nem igaz.
Nézzétek meg a listát, van benne tizenhét darab tökéletesen azonosított szám, hát csessze meg a Médiatanács és dolgozzon meg azért a pár száz milliárdért, amit kap! Döntsék el, hogy magyar-e vagy nem, ha már úgy sem küldenek választ arra, hogy mi a tök számít magyar zenének pontosan! Tény, hogy a Médiaszolgáltató kötelessége bebizonyítani, hogy az adott szám magyar-e vagy nem, de ezt miképp lehet egyáltalán bizonyítani? Általánosságban! Teszem azt, el kell kérni Kállay-Saunders vagy Bebe személyi igazolványát és elküldeni annak fénymásolatát? Egyébként én is kíváncsi lettem volna mi történik, ha az Eper minden ismeretlen számhoz oda írja, hogy magyar? Bemond egy fals arányszámot, mondjuk 300 perc kontra 100 perc a hazaiak javára. Akkor hogyan folytatódott volna a bizonyítási eljárás, Kedves Médiatanács? Miképp kérték volna a zenék magyarságának további bizonyítását?
A jelenlegi közösségi rádiós rendszer pedig annyira rádióbarát, hogy ha egy adó pályázik a működésre és jogsértést követ el, akkor a hatóság mérlegelési lehetőség nélkül bírságként szabja ki az elnyert összeg 150%-át. Tegyük hozzá, hogy mivel a közösségi rádiók nem fizetnem műsorszolgáltatási díjat, úgynevezett rezsipályázatokon indulhatnak, ahol nyerhetnek néhány milliót a számlákra. Ennek az állami támogatásnak a másfélszeresét kell ebben az esetben visszafizetni.
"A médiatörvénnyel ellentétben a Médiahatóság ahelyett, hogy a sokszínű médiapiacot teremtene, és az ORTT által 2002-ben lehetővé tett kisközösségi, nem nyereségérdekelt rádiók működését elősegítené, minden eszközével igyekszik ellehetetleníteni és elhallgattatni a még független hangokat. Ezzel nemcsak lerombol évek alatt felépített közösségi hálózatokat, hanem elpusztítja az előző rendszerben felépített műsorkészítői humán bázist, a rádiók stúdióit és műsorarchívumát. Az előző időszak végén több, mint 70, mára megszűnt vagy vegetáló kis rádiók számára lehetetlenné tette rezsi pályázaton való részvételt, az indokolatlan és aránytalan adatszolgáltatási kötelezettség/adminisztrációs teher és a fenti példa szerint jogértelmezési gyakorlat pedig ellehetleníti a műsorkészítést, megfélemlíti a még kitartó rádiósokat. Közben (ez sem meglepő) a kisközösségi rádiók lebontásával a közpénz elherdálása folyik. Az előző időszakban is sokat kritizált, de a rádiókat mégis alapvetően segítő támogatási rendszerben közpénzből felépített rendszerek ugyanis ma technikus, rezsiköltség, pénz híján kihasználatlanul állnak, holott lenne miről műsort készíteni. De épp ezt nem akarják" – írja blogbejegyzésében Hargitai Henrik, az Első Pesti Egyetemi Rádió főszerkesztője.
Véleményem szerint a médiatörvény rossz, bürokratikus, ellehetetleníti a közösségi rádiók működését. A Médiatanács pedig csak egy báb, aki csak szemellenzős módon tartatja be a még számukra is megfejthetetlen törvényeket. Segítséget, felvilágosítást pedig nem ad, pedig fontos feladata lenne segíteni azokat a nem kereskedelmi jellegű rádiókat, amiket önkéntes munkával, sokszor a munkatársak egyéni anyagi hozzájárulásával tartanak fent.
