Harmincas elvált férfiként jelenleg igen távol áll tőlem a házasság intézménye. Legalább annyira, mint a telenovella műfaja. Ennek ellenére kíváncsian vártam az RTLII első saját fejlesztésű és gyártású telenovelláját. Szerencsére az Oltári csajok több szempontból előnyére különbözik a Latin-Amerikából indult televízióssorozat-műfajtól.

Például nincs folyamatos ordibálás, melyet eltúlzott gesztikulálás kísér, és amit sokszor kizárólag a magyar szinkron és a hangját kölcsönző színész profizmusa választ el az élvezhetetlentől. A telenovellákban megszokott giccsparádé is hiányzik belőle, bár úgy tűnik, hogy az írók szándéka nem teljesen ez volt. Emlékezzünk csak a jelenetre az eljegyzés helyszínén, ahol mindenki a pompát csodálja, miközben semmi nyoma annak a gazdagságnak és csillogásnak, amit a dramaturgia alapján feltételeznénk. Gyakorlatilag a sorozatot bemutató sajtótájékoztatót nagyobb felhajtás kísérte, mint az epizódban látott eljegyzést.

Ahogy az alaptörténet, a karakterek sem tűnnek elsőre túl bonyolultnak: három lány, halott férj, gazdag nagynéni, és az új pasas, Béla, aki sötét dolgokat akar eltitkolni felesége előtt. Az őt alakító Dózsa Zoltán egyébként nagy kedvencem, örülök, hogy szerepel a sorozatban. Azt viszont nem értem, hogy a  tipikus középosztálybeli családnak miért nem telt a nem túl pazar eljegyzési partira... nem azt a benyomást keltették, mint akiknek anyagi problémát okozna, de mindegy.

A férjjelölt, a menő producer, aki csak fülessel hallgathat otthon zenét, mert az apját zavarja, elsőre inkább röhejes, és borzasztó közhelyes az, hogy még az eljegyzése előtt is a csajokat hajtaná legjobb barátjának társaságában, aki mindeközben szerelmes az arába, de fogadjuk el, a készítők mielőbb képbe akartak minket helyezni.

A középpontban lévő Erdész-lányok személyiségéről is hamar képet kaptunk; a legnagyobb, aki jobb híján egy üveg borral és a távirányítóval fekszik le aludni, a középső, a naiva, aki nagyon boldog, hogy megtalálta élete szerelmét, és akinek senki sem szól, hogy a faszija egy pöcs. És ott legkisebb, a szeleburdi, aki megismerkedik a fiatal házmester sráccal, akivel első látásra egymásra szeretnek.

Természetesen a modern telenovellákban megszokott meleg, biszex, vagy tisztázatlan szexuális orientációjú szereplő sem hiányozhat, aki egyébként meglehetősen üde színfoltja volt az amúgy halál unalmas eljegyzési partin játszódó jeleneteknek.

Az epizód alatt hallható zenétől a falat kapartam, de tetszett a felolvasó alkalmazása. Korbuly Péter hangját sokkal jobb úgy hallani, ha épp nem a sátánról beszél Magyarország Kormányának valamelyik agymosásában...

Az egyébként szép kiállítású sorozat egyes beállításai inkább a Barátok köztöt idézték. Nem csoda, hiszen az epizódot Kinizsi Ottó rendezte, a Barátok közt korábbi Imréje, aki a szappanopera több epizódját is dirigálta már.

Mindennek ellenére viszont óriási dolog, hogy újra ennyi tévésorozat készül, ahogy az is, hogy az RTL Magyarország úgy gondolta, ideje egy százrészes, lezárt történettel rendelkező telenovellával előrukkolni, amire gyakorlatilag még nem volt igazán példa itthon, főleg egy kábeltévén – mely egyébként november 12-ig mindenki számára ingyenesen fogható.

A telenovellára hasonlóan tekint a közvélemény, mint a szappanoperára, pedig fontos különbségek vannak e két műfaj között. Aki nem kedveli, annak ez a széria sem lesz nézős, annak ellenére sem, hogy az RTL csapatának sikerült egyfajta hibridet előállítani, melyből szerencsére hiányzik a telenovellákban megszokott harsány és túlontúl eltúlzott dramaturgia és történetvezetés. Viszont a csatorna telenovellaként kommunikálja sorozatát, ami sokat elárul arról, hogy mire számíthatunk a százrésznyi folytatásában... már csak az a kérdés, hogy végül kik házasodnak majd össze?

Oltári csajok
hétköznap 20:30
RTLII

emTV.hu // fotó: RTL Magyarország