2013 január hetedikén, azaz a poszt megjelenése előtt mindössze pár órával mutatta be az NBC a Deception (kb. megtévesztés, becsapás) nevű új, hétfő esti midseason sorozatát. Készítője a nagysikerű Friday night lights egyik fő írója, Lis Heldens, és egyik főszereplője az Alias (és sok minden) ikonikus színésze, Victor Garber. Következzék egy spoiler-mentes kritika az első részről.
A csatorna se titkolja, hogy a széria szappanopera jellegzetességeket mutat, és ez nagyjából stimmel is. Én egy Gossip Girl per Született Feleségek (ez csak csipetnyi) per ki tehette nyomozós filmek hibridként jellemezném. Az alapkiindulás az, hogy látszólag túladagolásban meghal egy nő, aki persze hogy egy nagyon gazdag családból származik. Ami körül persze, hogy több dolog bűzlik, ezért egy FBI-os nyomozó felkéri régi barátnőjét és kollégáját, hogy kapargassa meg a felszínt a gyilkosság körül.
Miként tudja ezt feltűnés nélkül megtenni? Hát úgy, hogy fiatal korában a halott legjobb barátnője volt, mert az anyukája a család otthonában szolgál, így a halotti búcsúztatón a lány testvérei, apja és második felesége régi ismerősként fogadják. Ez így a legrosszabb dél-amerikai telenovellákat idézi, de a helyzet ennél kicsit jobb.
Az első a jó színészi gárda, hisz itt van nekünk Tate Donovan, Katherine LaNasa, vagy a fiatalabbak közül Ella Rae Peck, de mellékszereplőként látjuk a Two and a half men Judith-ját, vagy a Dexter Batista-ját, aki, hogy hogy nem, itt is rendőrt játszik. A csinos főszereplőnő, Meagan Good jó választás volt: engem meggyőzött alakításával. Ami azért fontos, mert sok múlik rajta azzal, hogy folyamatosan képernyőn van.
A második a történet, aminek alakulásáról nem beszélnék, már csak azért se, mert a kissé túlzsúfolt pilot negyvenegy perce során csak az alapokat vázolják fel nekünk, és a végére egy nem várt „csavart” is feltétlen oda kellett tenni. A népes családban mindenkinek van legalább egy sötét titka, és/vagy személyiséghibája, a bunkóságtól az alkoholizmusig. A képi világ szép, de nem kiemelkedő, New York sokadjára már nem izgalmas. A hangok, zene teljesen átlagos.
Szóval kapunk egy szappanoperás felütést, jó szereplőgárdát és írót, átlagos kivitelezést. Ami áll vagy bukik a dolog (a kinti nézők számán felül), az a körítés, a történet, a fordulatok. Ezt csak szubjektíven lehet megítélni, és a rész végén felvillantott „a következő részek tartalmából” montázs alapján én semleges vagyok. Nem volt borzasztóan rossz, látni merre fog tartani, de semmi újat nem mutatott, meg néha összedobált sablonhalmaznak tűnt.
A rutinos szappanopera nézők, a családi titkok körül forgó filmek, sorozatok rajongói semmi újat nem fognak találni a Deceptionben. Az én értékelésem egy jóindulatú 2/5. Nem érzem kidobott időnek a pilotot, de folytatni nem fogom. A stílus rajongói bepróbálhatják, a többiek nem veszítenek semmit, ha kihagyják.
