Amikor a TV2 sajtótájékoztatóján megtudtam, hogy egyszerre két saját sorozattal akarnak erősíteni, még mosolyogtam ezen a túlzott magabiztosságon. Aztán amikor megláttam a Családi titkok című überborzalom scripted reality-t, már inkább a sikítófrász kerülgetett. Éppen ezért nem sok jót vártam a Bűnök és szerelmektől, sőt, mondhatnám azt is, hogy előre leírtam magamban a sorozatot. Ennek ellenére vagy épp ezért képes voltam leülni és megnézni az első epizódot. Nem kellett pisztolyt tartani a tarkómhoz hogy kibírjam azt a fél órát, mert érdekel mit lehet kihozni ebből a mai magyar Rómeó és Júliából.
Ez több szempontból felemás sorozat. Egyrészt többségben vannak az amatőr szereplők, de azért bőven feltűnnek benne ismert arcok is. Mondjuk Juhász Illést nem tudtam röhögés nélkül felfedezni. Persze ez nem az ő hibája, csak akinek benneragadt az emlékezetében a Famíllia Kft.-ből a „Vili, te nagyon hülye”. Az ember már nehezen tud elvonatkoztatni ennyi év távlatából is és erőszaktevőnek kissé hiteltelen nekem.
Másrészt azért furcsa egy széria ez, mert a műfaja számomra meghatározhatatlan. Szappanopera, ami inkább scripted reality szeretne lenni, de azért annyira mégsem.
Az alapsztori egyszerű, mint a fakocka. Adva van két család a törvény két oldalán. Bodzásék, akik annyira gazdagok, hogy zöldhasúval gyújtják meg a szivart is mivel Lajos, a családfő nem ároktakarítással keresi a pénzt. A jók oldalán pedig Kapusék, ahol az apa a rendőrfőnök és legfőbb célja, hogy Bodzásék jólétét minél hamarabb felszámolja. Hozzájuk társul néhány mellékvágányon több szereplő is, mint például az alkoholista anya fiacskája, aki szerelmes a zsaru lányába, de mint kiderül, pont a maffiavezér az apja, vagy az intézetből frissen szabadult kiscsaj. Mintha a shakespeare-i művet látnám megint újraértelmezve, immár jelenkori magyar viszonylatba helyezve.
A főcím nem rossz, ha nem veszem figyelembe, hogy tetkósok segítségét kérték hozzá és hogy két Voice-os versenyző (Veres Nika és Berkes Olivér) énekli el a máris slágernek kikiáltott dalt. Az, hogy Gömöry Zsolt olyan zenét kreált, aminek az első taktusaiból már tudom melyik műsor jön... na az dicséretes. Viszont ettől még rögtön a hitlist elejére vizionálni kicsit durva flash. A színészi játék egy fokkal jobb, mint a Családi titkok alapján vártam az amatőr szereplőktől, de azért Jászai Mari-díjat még nem osztogatnék ha nem gond. A narráció meg kissé felemásra sikeredett.
Összességében nem ütném, mint a répát a széria producerét. Nagy Tamás egy olyan sorozatot hozott össze, amit itthon, szerény költségvetésből ki lehetett faragni. Persze lehetne ebből még jobbat is varázsolni, mert ez így olyan mint a Donald- rágós matricatetkó. Majdnem olyan, mint az igazi, de mégsem. Nem fáj, de nem is marad meg örökre.
