Kiadta az idei televíziós szezonra vonatkozó jelentését a GLAAD meleg és leszbikus érdekvédelmi egyesület, mely huszonegy éve vizsgálja az amerikai csatornák főműsoridejét abból a szempontból, hogy mennyi a meleg, biszexuális vagy transznemű karakter van a fikciós műsorokban.
A GLAAD (Gay & Lesbian Alliance Against Defamation) által készített jelentésből kiderül, hogy az idei televíziós évadban a vizsgált száztizennyolc sorozatban nyolcszázkilencvenöt szereplőből 4,8%-uk, azaz negyvenhárom LMBT karakter, de a visszatérő szereplők között további huszonnyolcat találtak. Vizsgálták a non-lineáris tartalomszolgáltatókat is, mint az Amazon, a Hulu és a Netflix. Az ő sorozataikban negyvenöt állandó és húsz visszatérő meleg szereplőt találtak.
A szervezet szerint aggasztó, hogy sok leszbikus és biszexuális nőt ölnek meg a sorozatokban. Biztató viszont, hogy a transznemű karakterek száma a tavalyi héthez képest most tizenhatra nőtt. A sorozatokban még mindig a meleg férfiak vannak többségben. Szemben a biszexuális, leszbikus és transznemű szereplőkkel, arányuk negyvenkilenc százalék. A legtöbben közülük az ABC sorozataiban szerepelnek.
Bár itthoni viszonylatban mindenki Hoffer Misit szokta emlegetni, valójában Oli úr megjelenése a Szomszédokban tört utat. Erről a figura kiötlője, Horváth Ádám és megszemélyesítője, a tavaly előtt elhunyt Bajor Imre mesélt hét évvel ezelőtt az Origonak. Viszont az Egyesült Államokban sokak szerint minden 1934-ben a Broadway-en kezdődött. November 20-án mutatták be A gyerekek órája (Children's Hour) című darabot egy két nő által működtett bentlakásos leányiskoláról. A történet lényege, hogy az egyik diák azzal "vádolja" meg őket, hogy leszbikusok, ez pedig teljesen tönkreteszi az életüket. A darab annak ellenére lett óriási siker, hogy abban az időben New Yorkban semmiféle utalást nem lehetett tenni színpadon a homoszexualitásra. Furcsa belegondolni, hogy bő nyolcvan évvel később az Egyesült Államok lett a huszonegyedik ország a világon, ahol meleg párok is törvényesen köthetnek házasságot. A bigott és az álkeresztény országokon kívül – mint amilyen részben a mienk is – ma már nem nagy cucc melegnek lenni. Nem csoda hát, hogy a televízió képernyőjén is megannyi LMBT karakterrel találkozhatunk – de nem olyan sokkal, mint gondolnánk. Viszont ne szaladjunk ennyire előre, előbb fussuk át, hogyan is kezdődött az egész.
Billy Crystal volt az első, aki meleg karaktert formálhatott meg egy főműsoridős amerikai sorozatban. Ez az ABC Soap, azaz Szappan című szitkomja volt, melyet 1977. szeptember 13-án mutattak be. Jodie Dallas nyolcvannégy epizódból hetvenháromban szerepelt.
Jó néhány évet kellett várni az első televízióban leadott leszbikus csókra. 1993. március 29-én a CBS csatornán a Kisvárosi rejtélyek (Picket Fences) című drámában csókolózott először képernyőn két lány, de a csatorna követelte, hogy a jelenetet sötétben forgassák újra. (Egyébként 93 decemberében mutatták be Tom Hanks és Denzel Washington főszereplésével a Philadelphia című filmet is.) A következő évben indult Roseanne Barr népszerű Ne kérdezd, ne mondd (Don't ask, don't tell) című komédiája. A sorozat egyik visszatérő szereplője Nancy, az ötödik évadban bevallja, hogy leszbikus.
Bár az esküvő utáni csók már nem volt látható, 1996. január 18-án a Jóbarátok (Friends) második évadának "A leszbikus esküvő" (The One with the Lesbian Wedding) című epizódjában Ross exfelesége Carol és partnere, Susan összeházasodtak. Rá egy évre, 97 februárjában Ellen DeGeneres színésznő, az Ellen házigazdája az Oprah Winfrey Show-ban vallotta be, hogy leszbikus. Másfél évvel később, 1998. szeptember 21-én startolt el az NBC Emmy-díjas sorozata, a Will & Grace, melyben a négy főszereplő két meleg férfi és két heteroszexuális nő. A sorozat nyolc évadon át futott.
2000. május 24-én a Dawson és a haverok (Dawson's Creek) évadzáró epizódjában láthattunk először igazi, szenvedélyes csókot két férfi között amerikai képernyőn, decemberben pedig elstartolt a világ első igazán tabudöntögető meleg sorozata a Showtime-on. Ez volt a mérföldkőnek tekinthető A fiúk a klubból (Queer as folk), mely egy azonos című brit sorozat alapján készült.
"Ez a sorozat súlyt adott a meleg karaktereknek. Előtte csak habos-babos, nyálas, sztereotip, tipikus hollywood-i karakterek voltak. Ostobák és szexualitásuktól megfosztottak" – mondta egy 2005-ös interjúban az egyik főszereplőt, Michaelt alakító standup-komikus, énekes és harcművész Hal Sparks.
A fiúk a klubból eredeti címe, azaz a Queer as Folk egy régi angol közmondásból ered, miszerint "az embernél nincs furcsább dolog a világon" (there's nowt so queer as folk), s a sorozat sikere a köztudatba hozta az addig szinte tabunak számító queer szót, melynek egyik relatív eredményeképpen a Bravo 2003. július 15-én bemutatta a Melegítő (Queer Eye for the Straight Guy) címre keresztelt makeover reality-jét, melyben öt meleg férfi különböző témákban – mint például stílus, divat és lakberendezés – ad tanácsokat a hetero férfiaknak.
A Showtime is próbálta meglovagolni A fiúk a klubból sikerét és 2004-ben elindította a leszbikusokról szóló L-t (The L word), ám Brian Kinney és Justin Taylor szerelmének népszerűségét sem az LMBT, sem a hetero nézők körében nem tudták felülmúlni.
Persze a telenovellákban is találhatunk meleg karaktereket. Talán sokak emlékeznek még a Betty, a csúnya lány (Yo soy Betty la fea) divattervezőjére, Hugo-ra, akinek sztereotip melegsége inkább csak humorforrásként funkcionált. Aztán 2002-ben A bosszú (Venganza) című, az itthon is nagy népszerűségnek örvendő Gabriela Spanic sorozatában a női főgonosz valójában biszexuális, aki a belé szerelmes nőt használja nyomai elfedésére. Egy évvel később a Mindörökké Júlia (Resistiré) című argentin szappanban sikerült végre többé-kevésbé és idézőjelesen "élethűen" bemutatni egy meleg valódi problémáit. A sort persze még folytathatnám: a Második esély (Tierra de pasiones) és a Bűnös szerelem (Pecados Ajenos) is részletesen foglalkozik egy meleg tinédzser gondjaivalt, a Szívek iskolája (Ninos ricos, pobres padres) pedig Santiago és Diego egymásra találásával.
emTV.hu // GLAAD
