A Való Világban töltött nap után kipróbálni a Konyhafőnököt volt a második legizgalmasabb feladat számomra, mivel nem csak emberekkel együtt élni vagyok képtelen, hanem bonyolultabb ételek elkészítésére is. Előbbi végül igen kellemes csalódások sorozatával zárult, így hát bizakodva fogadtam az újabb megmérettetést. A feladat nem tűnt könnyűnek; megadott alapanyagokból készült főztünkkel lenyűgözni a ma 19:35-kor visszatérő séfeket.

A Televíziós Újságírók Díja gálaestje másnapjának reggelén, kissé elnyűtten gyülekeztünk az RTL Nagytétényi úti székházában, ahol némi kávézás és frissítő elfogyasztása után körbevezettek minket a díszletben. Megnéztük a piacteret és részletesen megismerkedtünk a stúdióban használt, egyébként melegvíz nélküli mobil konyhapultokkal. Megmutatták melyik fiókban mi található, melyik vágódeszkán kell a sertést, melyiken a halat (stb) koncolni, és hogyan használjuk a konyhai gépezeteket, mint a főzőlap vagy éppen a sütő, illetve még egy csomó mindent, amiről akkor és ott hallottam először. Mint megtudtuk, tulajdonképpen ugyanazon a bevezető túrán vettünk részt, amin a valódi játékosok is. Aztán persze kedvesen kitessékeltek minket, hogy előkészítsék a stúdiót a megmérettetésünkre. Azt a stúdiót, ahonnan egyébként az X-Faktor casting adásai, illetve az élő show-k is jelentkeznek, merthogy bizony a tévén nézve talán nem annyira egyértelmű, de ez a hatalmas műterem ad helyet mindkét produkciónak.

Feszült várakozással teli kíváncsisággal sorakoztunk a stúdió bejárata előtt, majd megkaptuk a kezdő instrukciókat, és már mentünk is be, egyenesen a zsűri elé egy sorba rendeződve, ahogy azt kell. Tizenketten voltunk, így három csapatba sorsoltak minket össze. Én az elsőbe kerültem és a kolleginákkal Zét választottuk séfünknek, merthogy minden konyhatündér-kommunát egy-egy zsűri segített. A sorsolások után minden csapat elfoglalta helyét a pultjánál, felvettük az amúgy a játék végén ajándékba megkapott kék kötényeket, és megismerkedtünk a feladattal.

Szerencsére nekünk nem kellett a piactéren összevadászni az alapanyagokat, megkaptunk mindent összekészítve. Abból kellett készítenünk sertésszüzet raviolival, Zé pedig úgy gondolta a hússütés testhezálló feladat lesz számomra. Ezt a hús hártyázásával kellett kezdeni. Megmutatta hogyan kell, én pedig folytattam, de borzasztó ügyetlennek éreztem magam. Mindazonáltal igyekeztem arra figyelni, hogy farikcsálás helyett úgy nyúljak a hártya alá a késsel, hogy azt szépen le tudjam húzni a húsról, és közben igyekeztem ellesni a vetélytársak technikáját is.

Majd miután elkészültem vele, következett a sózás és borsozás, amit ugye érzéssel kell, de mit érezzek én? Végül az egyszerű vasárnapi hússütések tapasztalatára hagyatkoztam, a következő állomás pedig a sütő volt. Megkaptam az instrukciókat, és hogy időnként forgassam meg a húst, amihez sikerült megtalálnom a világ legvékonyabb húscsipeszét, ami szerintem nem is húscsipesz volt, de már mindegy. A feladatra tökéletesen alkalmas volt, én pedig a felszabaduló időmben besegítettem a ravioli készítésbe.

Közben elkészült a hús. Utólag visszagondolva lehet, hogy idegesebbnek kellett volna lennem az íze miatt, de olyan gyorsan pörögtek az események, hogy nem volt időm kattogni rajta. Meg hát valljuk be, nem volt igazán tétje. Úgyhogy Zé felszeletelte és megkóstolta. Ekkor viszont váratlan dolog történt, ugyanis némi meglepődéssel az arcán közölte, hogy nagyon finom lett. Megkóstoltam, és tényleg! Ízre és kinézetre is olyan volt, amilyennek lennie kellett. A csapattársaim is dicsértek és ez jól esett, de úgy érzem több volt ebben a mázli, mint a főzőtudomány.

Még tíz perc van hátra – mondták, mi meg még sehol nem tartottunk. Nagyban főztük ki a raviolit, a tálalás pedig még hátra volt, de addigra már olajozott gépezetként tettük a dolgunkat, míg végül nem maradt más hátra, mint az elkészült remekművekkel a zsűri elé vonulni.

A mi csapatunk járult először az ítészek elé, ahol Rácz Jenő véleményétől tartottam a leginkább, és fogadni mernék rá, hogy a valódi műsor valódi játékosa közül is sokan is így szokták érezni. Belekóstolt, a szokásos szigorú arccal felnézett, majd megkérdezte, hogy ki sütötte a húst. Kissé félszegen jeleztem, hogy én, majd legnagyobb meglepetésemre dicsérni kezdte a sertésszüzet, én pedig úgy érzem ebbe bele is pirultam kicsit.

A csapat minden tagja kitett magáért, így a pozitív feedbackektől megrészegülve támolyogtunk vissza a pultunkhoz, és őszintén szólva a többiek értékelésére már nem is nagyon figyeltem oda, hiszen ekkor már jól megérdemelt módon az elkészített étkünket falatoztuk. Aztán persze belekóstoltunk mindenki ételébe, de meg kell valljam, nekem tényleg a sajátunk ízlett a legjobban.

Én egy gasztroproli vagyok, aki a legpuccosabb étteremben is sajttal és sonkával töltött pulyka mellett rendel hasábbal és uborkasalátával, és bár néhány ételt magam is el tudok készíteni, a konyhai tudásom borzasztóan korlátozott. Le a kalappal mindazok előtt, akik ezt élesben vállalják, és megküzdenek a Konyhafőnök címért. Azon túl, hogy ez egy szórakoztató tévéműsor, komoly teljesítmény van mögötte, és kíván meg mindazoktól, akik felvehetik a kék vagy piros kötények egyikét...

A két Michelin-csillagos séf pedig ma este ismét csapatot választ magának, mégpedig negyven vállalkozó kedvű civil versenyzőből, akik közül kikerül az a tizenkét-tizenkét fő, akiket a séfek majd heteken át mentorálnak. Ők huszonnégyen küzdhetnek meg a Konyhafőnök címért és a tízmilliós nyereményért. A séfek munkáját harmadik zsűritagként mint mindig, Fördős Zé segíti.

A Konyhafőnök – Visszavágó premier
április 29. hétfő 19:35
további epizódok: hétfőtől péntekig
RTL Klub

emTV.hu // RTL Magyarország // fotók: Labancz Viktória / RTL Klub