Amióta csak az eszemet tudom, létezik a Star Wars. Szóval elég nehéz egy olyan világot elképzelnem, ahol még nem volt. Mondhatni, hogy egy olyan kulturális közkincs, amelyet akarva-akaratlanul, de valamilyen szinten minden korosztály ismer. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a legpopulárisabb fantasztikus univerzum. Szándékosan nem sci-fit írtam, mert bárhol összeverődik pár geek, nyugodtan bedobhatod nekik a gumicsontot: sci-fi a Star Wars?

Ha pedig ne adj isten egyenesen Star Wars fanokkal van dolgod, azt is megkérdezheted, hogy melyik részeket/trilógiákat szeretik vagy nem szeretik és miért? Az elkövetkező órákban már csak hátra kell dőlnöd és hallgathatod a végeláthatatlan érveléseket az eredeti, az előzmény és az új részek ellen és mellett (hozzáteszem: az újak még hátrányt szenvednek a befejező rész hiánya miatt).

De mi történik akkor, ha ezt a vitát egy sci-fi író és egy pszichológus folytatja le egy moziteremnyi ember előtt? Nos, az ötlet valóban érdekes. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a becslésre is legalább százfőnyi hallgatóság, akiket június 7-én a Lurdy házba bevonzott a több mint kétórás, videóbejátszásokkal tarkított, mindhárom trilógiát érintő részletes elemzés, amin természetesen a Médiazabálók is ott volt.

Markovics Botond, vagyis írói álnevén Brandon Hackett már tizenöt éve publikál sci-fi regényeket. Több interjúban és találkozón is mesélt róla, hogy mennyire megérintette a Star Wars gyerekkorában, mi több, tulajdonképpen nagy szerepe volt abban, hogy a sci-fi műfaj felé forduljon. Most tekintsünk el attól, hogy a Star Warst hova soroljuk. Maga az író is azt mondta, hogy hol fantasynek, hol sci-finek érzi, tulajdonképpen ezért mondja a legtöbb rajongó űroperának vagy űreposznak. A Star Wars különleges, mert bár sci-fi és fantasy elemeket egyaránt tartalmaz, de sok mitológiai világból, vallásból merít a kereszténységtől (szeplőtelen fogantatás, messiás) a panteizmuson át (isten egy kozmikus energia, ami mindent áthat) a buddhizmusig (meditáció, szerzetesrend). A legcélszerűbb valahol tényleg egy kompromisszumos külön kategóriát nyitni neki.

Lázár Gergely pszichológus fiatal kora ellenére neves szakember, főképp szenvedélybetegekkel foglalkozik. Nyilván más szemszögből közelít egy történethez, mint egy író, egy rajongó vagy akár egy mezei néző. Azt gondolnánk, hogy egy szórakoztató filmsorozatról nem lehet hosszú, pszichológiai elemzéseket folytatni. De ahogy Gergelyt hallgatjuk, a végén legszívesebben szinte az összes szereplőt terápiára küldenénk. Itt van mindjárt az előzménytrilógia Anakinja. A gyerek, akinek nem volt apja.

A pszichológus személyes elemzésnek veti alá a leendő Darth Vadert, aki valójában az egész sorozat központi figurája, tulajdonképpen még az új részeket is beleértve, ahol fizikailag meg sem jelenik. De vizsgáljuk meg őt a kezdet kezdetén.

"Anakin szelfje nem koherens."

Mit is jelent ez? Miután el kell hagynia édesanyját, nem engedik neki feldolgozni a hiányt. Yoda szinte ráförmed, hogy nem szabad félni, mintha ezzel a paranccsal, akár egy csapot, el lehetne az érzelmeket zárni. Mit tesznek általában a gyerekek, ha trauma éri őket? Például lerajzolják az eseményeket. Sokszor olyan formában, ahogyan meg kellett volna történniük, mert ezzel dolgozzák fel az átélteket, sőt, ezzel szerzik vissza azok felett a kontrollt. Anakin azonban a feldolgozatlan érzelmei miatt nem talál semmi biztos, állandó dolgot az életében, így olyan személyiséget igyekszik kialakítani, amire ő maga támaszkodhat.

"De Jung szerint, minél jobban küzdesz valami ellen, azzá válsz."

Tíz-tizenkét éves korára az embernek át kell élnie a kompetenciát, ami azt jelenti, hogy éreznie kell, hogy jó valamiben. Anakin folyamatosan azt érzi, hogy nem elég jó, mert lehetetlen elvárásokat támasztanak felé, ez továbbgerjeszti az indulatait.

Anakin felnőttkorára szakszóval élve borderline személyiségzavarral küzd. Mit jelent ez? Rendkívül szélsőséges, minden fekete vagy fehér számára. Gyakoriak a dühkitörései, amik szuicid hajlammal is párosulhatnak. Az ilyen ember borzasztó bizonytalan, állandó félelme, hogy el fogják hagyni, ezért folyamatosan kapaszkodik valakibe, máskor meg saját önállóságát bizonygatja bármi áron. A végletekig képes szeretni és gyűlölni, gyakran ugyanazt az embert. Indulatait nem vagy nehezen tudja kontrollálni. Olykor jeleneteket rendez vagy épp teljesen magába fordul. De gyakran önmagától is szenved, mert nincs igazi stabil önképe.

A szülői minta hiánya szintén nem segít rajta, Qui-Gon Jinn lehetett volna neki egy apakép, de korán meghal, Obi-Wannal inkább testvéri a viszonya, ezt ki is mondják a filmben. A szülőfigurát végül Palpatinére vetíti, aki kihasználja ezt. Mi több, ha emlékszik valaki a Milgram-kísérletekre, ami tulajdonképpen valami olyasmit kutatott, hogy az emberek mennyire befolyásolhatóak autoriter parancsokkal, vagyis, hogy ha a felelősség nem az övék, akkor ennek megjelenését is felfedezhetjük Palpatine és Anakin kapcsolatában.

De a szülői minta hiánya szinte az összes Star Wars-filmben jelen van. Gondoljunk csak Luke-ra, akinek persze az a mázlija, hogy azért Owen bácsi és Beru néni mégis családi hátteret biztosít neki, de amikor elhangzik a bizonyos én vagyok az apád, az mégis rendkívüli dühöt és rémületet kelt benne, és ambivalens érzelmi reakciót vált ki nála. Majd ez már dramaturgiai történés: a vallomás eltéríti a hős útját. Ettől a ponttól ugyanis nem megölni akarja, hanem visszatéríteni a jó oldalra.

Az új részek úgy tűnik az írót és a pszichológust sem győzték meg egyelőre. Kevés az igazán meggyőző motiváció, nem kapjuk meg a szereplők cselekvéseinek valódi mozgatórugóit.

"Felejtsd el a múltat, Töröld el, ha muszáj, Így válhatsz azzá, akivé válnod kell."

Mondja Kylo Ren a filmben Reynek, s nagyjából ez a gondolat hatja át mindkét új részt. Pedig a valódi megoldás a múlt elfogadása és beépítése a pszichológus szerint. Bár abban a sci-fi íróval egyetértenek, hogy hatalmas nyomás van a kilencedik epizódon, hiszen egy egész sagát kell lezárnia, s ebben nincs nagy segítségére a megelőző két rész karakterárnyalásának elvesztegetett ideje.

S vajon mi lehetne egy méltó lezárás? Lázár Gergely szerint:

"A fekete-fehérből legyenek árnyalatok. Ne legyen többé Jedi és Sith, csupán lovagok. Létrejöhetne egy olyan szövetség, amely segítene integrálhatóvá tenni a múltat."

Nos, hogy a szakembernek igaza van-e és a Star Wars íróinak célja valóban valami hasonló pszichológiai lezárás, arra idén december 19-én mindenképp választ kapunk.

emTV.hu // fotó: ‎Ectopolis