Négy fiatal musicalcsillaggal a főszerepben debütál az Átrium legújabb darabja, a címében is sokat sejtető Gyilkos ballada. Muri Enikő, Simon Panna Boglárka, Kerényi Miklós Máté és Veréb Tamás egy olyan mai történetbe kalauzolnak el bennünket, amelyben egy szerelmi háromszög fordul gyilkos hangulatba. Mindezt élő rockzenei kísérettel, összesen negyvenegy dalban elmesélve.

Már a sajtótájékoztató kezdetén érzi az ember, hogy itt valami nem mindennapi készül. A Komédiás Kávéház felső szintjéről jókedvűen hömpölyög le a zene: a darab szereplői spontán éneklésbe fogtak. Mosolygós arcukról sugárzik az izgalom, hogy most valami újat mutathatnak, de közben érezhető, hogy ők tulajdonképpen máris nagyon jól érzik magukat ezekben a szerepekben.

A rendező, Kerényi Miklós Gábor, vagy ahogyan a legtöbben szólítják Kero tanár úr dióhéjban mesél a történetről. Anna (Muri Enikő) és Michael (Veréb Tamás) családi életét váratlanul dúlja fel Anna korábbi szerelme, Tom (Kerényi Miklós Máté) megjelenése, aki iránt Annában újra fellobbannak az érzelmek. A szerelmi háromszögből gyilkossággá fajuló histórián a Narrátor (Simon Panna Boglárka) navigál bennünket, de vajon tényleg csak ennyit tesz?

"Nem tudom mennyit árulhatok el a szerepemről, de annyit talán igen, hogy nem csak narrátora, hanem aktív részese is leszek a cselekményszálnak"

– meséli Simon Panna Boglárka, aki számos színházi darabban csillogtatta már meg tehetségét, jelenleg pedig a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor szakos hallgatója. Bár azt mondja, keresi még az igazi helyét a darabban, de élvezi, hogy szerepe szinte bármit megenged, akár táncra is perdülhet egyik pillanatról a másikra. És a spontán bemutató igazolja is Boglárka szavait, hiszen szinte vibrál az energia belőle még ezen a kis szűk kávéházi szegleten is, hát ha még olyan teret kap majd, mint egy óriási színpad.

"Minden énekesnek csodálatos kincs van a torkában, amit jól tudnak használni"

– mondja Tassonyi Zsolt, a zenei vezető, hozzátéve, hogy a dalok zenei felépítése különleges, hiszen plusz töltetet adnak a Cseh Dávid Péter és Pányik Tamás fordításában elhangzó szövegeknek.

Hogy nehezebb vagy könnyebb prózai betét nélkül, csak zenével elmesélni a történetet, a színészek véleménye megoszlik. Abban viszont mindannyian egyetértenek, hogy ettől még izgalmasabb a darab, hiszen mai nyelvezettel bír, s akár hétköznapi beszédszituációkat is képes dalban elmondani.

"Nagyon szókimondó, nagyon mai, és ettől nagyon erős prózai hatású, de közben meg ízig-vérig musical. Én nagyon szeretem, hogy ez a darab faltól falig zene"

– lelkesedik Kerényi Miklós Máté, aki a legtapasztaltabb színészkollégái között, hiszen gyakorlatilag a színházban nőtt fel. Nyugodtan hihetünk neki, amikor arra a meglátásra jut, hogy bizonyos értelemben minden színház zenés színház, hiszen a párbeszédek alapja a ritmus és a szünet, s ezek tulajdonképpen zenei kifejezések. Tehát hiába furcsa elsőre a csak zenében előadott történet, mégis a modernsége észrevétlenül sodorja majd a nézőt abba az irányba, hogy könnyen azonosuljon a szereplőkkel vagy ismerősnek lássa a szituációkat.

"Én arra leszek kíváncsi, hogy melyek lesznek azok a pontok, ahol a néző majd felnevet. Nem azért, mert a jelenet vicces, hanem mert magára ismer benne"

– mondja Muri Enikő, aki szintén rutinos a színpadon, akár korábbi színházi múltját tekintjük, akár a könnyűzenei karrierjét, amelyet most is párhuzamosan visz: a darab próbái közepette még elképesztő energiával turnézik a Sugarloaf együttes énekeseként is. A ballada központi figurája Sarah, hiszen ő a szerelmi háromszög összekötő kapcsa. Bár a szereppel folyamatosan dolgozik, s az alakul minden egyes eljátszásnál, Enikőnek az az érzése, hogy a szálakat valójában Sarah mozgatja, vagy legalábbis, ahogyan az életben, itt is a nő teszi fel mindig az i-re a pontot. A színésztársaival egyébként remek a kapcsolata, bár a szerelem eljátszásában azt tartja legnehezebbnek, hogy úgy kell rájuk nézni, mintha az egyikkel lenne egy közös múltja, a másikkal pedig egy közös jelene.

"Nagyon szeretek velük együtt dolgozni, és ez egy kiemelt időszaka az évnek számomra. Színházilag is nagy élmény és emberileg is, hogy velük ilyen formában egy ilyen előadást megcsinálhatunk"

– meséli kollégáiról Veréb Tamás, aki sok év óta játszik színpadon, miközben könnyűzenei karrierjét is folyamatosan építi. Nevetve meséli, hogy amikor először szerepelt az István, a királyban, meglepődött rajta, hogy István végső monológján kívül nincs benne próza, addig valahogy mindig azt gondolta, hogy egy koncertverziót ismert. Ugyanakkor ennél a darabnál már nem érte váratlanul ez a dolog. Kerényi Miklós Mátéval egyetértésben úgy gondolják, hogy ennek a műfajnak, amit nehéz besorolni, de mondjuk, hogy zenés, modern ballada, most helyet teremtenek, mondhatni ősbemutatót tartanak neki. Remélhetően a közönség is olyan lelkesen fogadja ezt, ahogyan a színészek megélik.

Tamás mesél a színészek egymásra hangoltságáról, hogy mennyire sokat segítenek egymásnak a próbákon és néha azon kívül is. Amikor Máté felhívja a próbavezetőt, hogy más jeleneteket vegyenek előre, hogy Tamás egy órával többet pihenhessen, hiszen tudja, hogy másik színházi munkából esik be. Vagy hogy tudják mikor kinek milyen napja volt, és ahogy fogalmaz: kicsit "szeretgessék" egymást, ha arra van szükség, hiszen bár évek óta ismerik egymást, most először vannak így, ilyen formában együtt, egymásra utalva a színpadon: mindössze ők négyen. Ráadásul ez szinte folyamatos színpadi jelenlétet is jelent mindannyiuknak.

"A darabnak van még egy ötödik szereplője is: Frankie, a gyerek. Aki nincs jelen, de mindenkinek el kell képzelnie, hogy létezik. Ő Sarah és Michael gyermeke"

– magyarázza Kerényi Miklós Gábor, a darab rendezője. Hozzáteszi, hogy ahogyan a valóságban, itt is az élet keveri a paklit, de nem tudjuk ki osztotta a lapokat.

Ezt megerősítendő a sajtótájékoztatót Danny Blue mentalista elképesztő kártyás bűvésztrükkjei zárják. A színészek még hosszú percekkel később is erről beszélgetnek, miközben összevárják egymást az ajtóban és indulnak közösen a próbára, hogy a decemberi bemutatón már ők nyűgözzenek le bennünket a történet lapjainak ámulatba ejtő keverésével.

emTV.hu // címlapfotó: Tóth Arnold // további fotók: Kovács Milán