A Megasztár legutolsó évada nagy valószínűséggel a széria utolsója is volt. Még egy bikicsunájt se tudott kitermelni, a szándékosan fiatalra vett casting se vezetett átütő sikerhez. A döntő 1,33 milliós nézettsége közepes, a 18-49-s 32.4% SHR nem rossz, de egy zászlóshajónak szánt produkciótól kicsit kevés.
A TV2 jól ismerte fel, hogy innen csak előre lehet lépni: egy friss, nem agyonhasznált műsor licensz megvásárlása mellet döntött, helyesen (Lásd X-Faktor és RTL). Választásuk a holland eredetű, az USA-ban az NBC-n hatalmas sikert arató The Voice (A Hang)-ra esett. A hivatalos magyar név a szokásos kereskedelmi adós túlzással „The Voice – Magyarország Hangja” lett.
A „tehetségkutató” reality show-kal nem csak kis hazánkban lehet Dunát rekeszteni (többször is), ezért joggal fordul meg az egyszeri olvasó, potenciális rajongó fejében a kósza gondolat: miért nézzem még ezt is? A formátum két jelentősnek mondható újítással próbál Nagy Sándort játszani a nézőkkel:
Komoly előszűrést végeznek a tévébe bekerülő énekesek között. A szóhasználat nem véletlen: kifejezetten az asztalra a lábánál már többet letevő embereket keresnek. Legalább félprofi, a saját területén, ismertségi körökben akár komoly sikereket elérő, jó hangú versenyzőket kell majd látnunk.
Az első válogató kör menete. Ekkor a négy zsűri, aki mentor is egyben, (de mivel így nem hívhatják őket, egy titokban karate film fan Mesternek nevezte el őket) nem látja a jelentkezőt, csak az énekhangját hallja (innen az elnevezés). Ha egy Mesternek tetszik a produkció, akkor egy gombnyomással megfordítja a székét, és a jelentkező az ő padavanja, más szóval "mestoráltja" (a mentorált után) lesz. Ha többen fordítanak széket, a jelölt választ magának főnököt.
A műsor további menete már hagyományosabb: egy válogatóban egy Mesternek három jelöltje szerepel, és kvázi egymással párbajoznak: egyet a Mester, egyet a nézők szavazatai juttatnak tovább. Az élő adások után a döntőben a négy zsűritag egy-egy versenyzője küzd meg a végső győzelemért.
Jómagam nem vagyok fanatikus énekes reality néző, sőt. De őszintén úgy érzem, hogy ezúttal a TV2 jó lóra tett. Üde, nem elkoptatott név és felépítés, jó ötletek. Alapesetben három dologra kell nagyon, de még annál is jobban odafigyelnie a készítőknek. Természetesen a legfontosabbak a versenyzők, és itt bukhat el azonnal a műsor: a legutóbbi Megasztár kevés kivételtől eltekintve harmatgyenge, fület bántó mezőnye helyett minőségi, ütős jelölteket kell a nézők elé tárni. Több ezres válogató helyett direkt casting szükséges, ahol az adó szakemberei kérik fel a leendő versenyzőket. És nem próbálják meg honlap és életrajz kozmetikázással (lásd az Uri Geller-féle műsort) amatőrnek eladni őket, és madárnak nézni a közönséget.
Nem nehéz kitalálni, hogy a második Factor, bocsánat, tényező a Mesterek tanácsa. Itt nincs mese: kipróbált, profi, évtizedes sikert felmutató hiteles arcokra lesz szükség. Hirtelen Presser Gábor, Laár András jut eszembe. A harmadik dolog már az én önző kívánságom: ne három órás műsorfolyammal kínozzák a nézőket.
Összefoglalóként elmondhatjuk, hogy ezúttal minden tényező adott a sikerhez, amennyiben nem bazilikázzák el amatőr húzásokkal. Ha van vér az adó pucájában, direkt betolják az X-Faktor ellen. De ha péntek vagy vasárnap ér el jó nézettséget, már megérte. Aztán majd meglássuk. És főleg halljuk.
