Az utóbbi években az amerikai tévé adóknál a döntéshozók többször is úgy gondolták, régi sorozatot modern köntösbe önteni (nemsokára például jön a Dallas) jó dolog. Aztán általában nagyobbat buktak (Bionikus Nő, Knight Rider, Melrose Place; a 90210 se nagy siker) mint egyszeri befektető a görög államkötvényeken (a brit szériák remakeje más tészta). A Charlie angyalai se kivétel: mégis figyelmet érdemel, mert az AXN szélvész gyorsan elhozza a friss szériát és szinkronosan láthatjuk a lányok és férfi társuk (vajon belengetik-e az összejövök egyikkel szálat?) kalandjait.
Eme baljós jelek ellenére a pilotnak minden esélyt megadtam. Mivel az eredetit még csattogós lepke tologatós koromban adták itthon, teljesen kimaradt nekem. Miután az ABC az egyik leggyilkosabb időpontra, csütörtök este nyolc órára szánta, mindent beleadtak. A képi világ igényes és látványos, mondjuk nehéz is lenne Miamiban rondát forgatni. A zenékkel a fiatalokra gyúrtak rá, slágeres és nagyon friss számok szólnak, persze az eredeti klasszikus dallamai is fel-felcsendülnek. A nyomozós, akciós felütéshez egy feszes, pattogó stílus tartozik, egy pillanatra se ül le a történet. Vendégszereplőnek Nadie Velasquez (A nevem Earl Catherinája) és Carlos Bernard (a 24 ikonikus Tonyja) ugrott be.
Viszont a forgatókönyv írókat még egy kehidakustányi amatőr írókörből is elzavarnám: ekkora sablonokat még a szabványügyi hivatalban se találunk. A vasággyal is 45 kilós lányok -Annie Ilonzeh, Minka Kelly (Friday Night Lights), Rachael Taylor- akció jeleneteinél az Ezo tévé tisztán hallója is hitelesebb: amikor az egyik hölgy ajtóstúl rúgta le a száz kilós izomhegy testőrt, hangosan röhögtem. A milliárdos főgonoszt és feleségét testőrök hada kíséri, KIVÉVE amikor az angyalokkal konfrontálódnak, akkor ez a szám egy és nulla.. A dróttal beindított Corvette-t, a száraz hajjal vízből kimászó szereplőt, a felhőkarcolóba OLDALRÓL belátó műholdat meg se említem. Ezeknél csak egy szörnyűbb van: amikor a szereplők megpróbálnak lazán poénkodni, neadjisten moralizálni.
Van egy csodálatos angol szakkifejezés, a „supension of disbelief”. Vagyis amikor a félretesszük az „ezt nem hiszem el” énünket és megpróbáljuk anélkül nézni a dolgokat. Nos, itt nálam még ez se működött. Nehezen látom be, de minden jel arra mutat, hogy a készítők (köztük Drew Barrymore mint producer) ez komolyan gondolták. Hogy 2011-ben ez menő, fiatalosan trendi és főleg sikeres lesz. Hát nem lett az. Nálam ez minden jóindulattal se ér 2/5-nél többet. Én még maradok (de csak a szinkronos részeket fogom követni), mert érdekel hogyan viszik tovább ezt a vonalat, korrigálnak-e valamelyik irányba.
A politikusok népszerűségénél is gyorsabban csökkenő nézettséget látva az ABC négy rész után elkaszálta a sorozatot. Összesen nyolcat forgattak le, elvileg leadják mindet. Ez kisebb csoda, gyakran csak a DVD kiadásra (vagy csak a netre) kerülnek fel az utolsó epizódok. Az egészben a legjobban az AXN-t sajnálom. Nem kevés pénzt, energiát, promóciót fektetnek abba, hogy az szeptemberi premier után új, alig néhány hónapos sorozatokat mutassanak be nálunk szinkronosan. Ilyen volt tavaly a Flashforward és Defenders. Idén pedig az Unforgatteble (Felejthetetlen) című CBS-s nyomozós lesz még, ami november kilencedikén indul. (kritika itt) Hátha az jobb lett..
