A Charlaine Harris regényfolyama ihlette True Blood (Inni és Élni Hagyni) első négy évada egyértelműsítette, hogy Alan Ball (Sírhant Művek) showrunner véresen komolyan veszi a sorozatot, ami vámpíros témánál nem hátrány. Hullanak a statiszták, fröcsög a vér, a szereplők szappanoperákat megszégyenítő fordulatokkal gabalyodnak egymásba, és lassan könnyebb lesz olyan misztikus lényt mondani, ami még NEM szerepelt. Farkasember, tündér, boszorkány, alakváltó kilőve. A következőkben spoileresen értékelem a friss, ötödik évad első felét.
Ahogy az már hagyomány, a negyedik évad komoly cliffhangerekkel ért véget: például Tara arcán komoly folytonossági hiányt hagyott Alcide exnőjének sörétese, akinek Sookie vámpírbőrnél is hidegebb fejjel loccsantotta szét a fejét. Nem mellesleg négy évad huzavonáját megunva lezavarta magáról Billt és Ericet is. Lafayette rájött: talán még se volt jó ötlet sámánivadékkal összebútorozni.
A készítők egyik legszemetebb húzását Tara szenvedte el, akit a biztos haláltól (és nyugalomtól) Pam „ment meg”. Nem kell az apró betűs részt böngésznünk, hogy leessen: ezért cserébe Tara vámpír lesz. Amit nála rosszabbul már csak a nézők viseltek.. Ez övön aluli húzás volt, sokan reménykedtek a karakter végleges halálában. Russel Edgington feltámasztása szintén az „olcsó trükkök forgatókönyvíróknak” második oldaláról származik.
Az a szerencse, hogy egyrészt jó karakter, másrészt az ő történetszála tűnik a legjobbnak, a betonba tevésében tevékenyen ténykedő Bill és Eric mellett. A vallásos fanatizmus sem először bukkan fel a sorozatban, most némi csavarral kapjuk meg, és végre a sokszor emelgetett Vámpír Hatóság kulisszatitkaiba is belekeveredünk, élvezve Chris Meloni kitűnő színészi játékát.
Sam és az alakváltók szála lassú beindulás után erőszakos fordulatot vesz, és Alcide kalandjai a falkával is kemény végkimenetbe torkollhat. Terry és ex-őrmestere (furcsa Scott Foley-t ilyen szerepben látni a Scrubs után) múltidézése érdekes is lehetne.. de egy ifrit, most komolyan? Sookie tündéres történéseit még megértem, mégis csak közülük való, és talán végre megtudjuk, pontosan hogyan is lett az.
Szóval érdekes, unalmas, és olcsó húzások, események fonalai adják ki azt az amorf gombolyagot, amit a True Blood friss évadának a fele formáz meg. Én még kitartok, de megértem a leszakadókat. Nem is adok többet 6.5/10-nél, ami mindkét irányba elmozdulhat. A humor még működik, Eric a legcoolabb arc továbbra is, de az első évadok varázsa már elszállt. Zárszóként: tessék újra felcsavarni a cicifaktort!
